2015. november 13., péntek

Frédérique Deghelt - Valaki másnak az élete (by RitaMira)

Frédérique Deghelt -  Valaki másnak az élete

Fülszöveg:
 1998. május 12. Marie huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első éjszaka óta történt vele. A fejében ő még mindig az a 25 éves, független gondolkodású lány, aki tegnap tizenkét évvel ezelőtt? volt. Úgy dönt, amnéziájáról nem árul el semmit a férjének és a környezetének, hanem titokban nyomozni kezd saját maga és az elveszett idő után. De hogyan rakhatja össze a kirakós darabkáit úgy, hogy közben senki ne gyanítson semmit, senki ne tartsa őrültnek? Hogyan álljon helyt a mindennapokban, amikor úgy érzi, valaki másnak az életét éli? Ahhoz, hogy újra birtokba vegye a múltat és kiderítse az emlékezetkiesés okát, alaposan meg kell ismernie valakit: önmagát.

Véletlenül akadtam rá erre a könyvre, mint oly sok másikra. Szimpatikus volt a borító, hát elolvastam a fülszöveget, és rögtön tudtam, hogy ezt érdemes lesz elolvasni. Aztán arra jutottam, miért is ne kezdeném ezzel a listát.

Az alapötlet nagyon jó, a történet magával ragadó, elgondolkodtató. Nem igazán értem, mit keres thriller kategóriában, inkább nevezném lélektaninak. Talán inkább azoknak ajánlanám, akik párkapcsolatban élnek, főleg ha hosszabb kapcsolatban, talán ők jobban átérzik a történet mondanivalóját. Nem éppen tipikus, de ékes példája, hogy mi mindenre vagyunk képesek szeretetből, szerelemből.

„Felejtés”: „Elveszíteni valakinek, valaminek az emlékét, elmulasztani valami szokásosat, rendszereset. Az emlékezet kihagyása. Felejteni azt is jelenti, megbocsátani.”

Elgondolkoztam, vajon én hogy reagálnék hasonló helyzetben. Mihez kezdenék, ha felébredve arra eszmélnék, hogy kiesett 12 év, viszont van 3 gyermekem? Hogy tudnék megbirkózni a mindennapokkal? Teljesen higgadtan tudnám-e kezelni a helyzetet, mint Marie, vagy kiborulnék, és rögtön kitálalnék? Elképesztő a hősnő önuralma, higgadtsága, az a nyugalom, amivel felfedezi az elfelejtett életét, a gyermekeit, a szerelmét. És mikor felfedezi - segítséggel ugyan - életének egyes részleteit, és  egyre közelebb kerül a megoldáshoz, felejtésének okához, sőt, mikor végül kiderül, mi volt a sokk, aminek hatására „törlődött” az élete, még akkor is az járt a fejében, hogy élni tovább a jelenben, és boldognak lenni a férjével, a családjával. Nem mindenki lenne erre képes, sőt, kevesen lennének erre képesek.


Azt gondolom, mindenképpen érdemes elolvasni, én legalábbis nem bántam meg. Rengeteget adott ez a könyv. Ajánlom mindenkinek J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése