2011. március 26., szombat

A szükséges "rossz"

Sziasztok molyok!

Nagyon örülünk a válaszaitoknak, és a véleményeiteknek, és hogy őszintén írtok róluk. Végül is csak így van értelme.
A következő kérdés, nem biztos hogy olyan vidám téma, de elkerülni nem lehet. Nos, jöjjön hát amivel szembe kell nézni.
Arra lennénk kíváncsiak, mi volt az a könyv amitől igazán szomorúak lettetek, aminek nem úgy lett vége, ahogy elképzeltétek, nem jött a csoda végén. Szomorúvá tett.
Most nem kifejezetten arra gondolok, amiben csalódtatok, az másik téma lesz :)
Ami még érdekel, hogy miért arra könyvre esett a választás amire, már ha van ilyen természetesen. Mi volt az ami igazán el szomorított, mélyen hatott rátok?

http://www.youtube.com/watch?v=I-XzNcfpWQ0

Remélem a téma ellenére, erre is sok  vélemény, és tapasztalat érkezik...
Várjuk a válaszaitokat!



Jó olvasást, és leginkább kellemes hétvégét!
Aoi

2011. március 19., szombat

Magyar és/vagy idegennyelv?

Sziasztok párbajozok!

Ha úgy alakult akkor miért ne? Ez is jó téma :) Hát halljuk ki mire voksol, és milyen tapasztalataitok vannak, és miket ajánltok, szívesen, a többieknek?
Még arra vagyok kíváncsi, hogy aki olvasott egy könyvet több nyelven is, hogyan látja kettő közti különbséget. Még nem volt olyan könyv amit legalább két nyelven is elolvastam volna, nem tudok viszonyítani.
Tekintve a időjárást, jó "bekuckolást" és olvasást a hétvégére! :)

Üdvözlettel:
Aoiyama

2011. március 11., péntek

A női és férfi kedvencek

Szép estét kedves "párbajozók"! :)

Többen is kíváncsiak vagyunk a véleményetekre miszerint: Kit találtok a legjobb női illetve férfi karakternek, melyik műből, és miért Őt választottátok? Ha még nem gondolkodtatok ezen, akkor is biztos beugrik pár jelölt mind két nemből.
Szóval várjuk a kedvenceiteket, akárki legyen is az. :)

Jó olvasást!
Aoiyama

2011. március 7., hétfő

Hol és mikor?

Sziasztok Molyok!

A hétvégén végre egy kis ízelítőt kaptunk a tavaszból. Gondoltam rá elsétálok a kedvenc parkomba a kedvenc padomhoz és olvasok kicsit, ezzel is hívva a tavaszt. :)
Annak ellenére hogy miylen szépen sütött a nap, csak 12 fok volt nálunk, még nem az ideális, fogalmazzunk így. :)
Visznot az érzés az jött, nagyon jó volt kinn lenni egy fa alatt és olvasgatni. Igaz csak rövid ideig, de jó volt.
Ti hol szerettek olvasni, természetben, otthon,? Vagy hol és mikor olvasntok legszívesebben ha tehetnétek. Mi az a komfort helyzet ami igazán jó nektek?
Ömm, mondjuk egy fa alatt a nap lemetnében? Hmmm.. :)

Aoiyama.

2011. március 2., szerda

Könyvajánló WildWorldtől

Dan Brown: Az elveszett jelkép
Ha egy szerzőtől a sokadik könyvet olvassuk, akkor nehezen kerülhetjük el, hogy előítéleteket formáljunk. Így jártam én is ezzel a könyvvel, ami azonban minden elvárásomnak megfelelt, sőt, jóval többet nyújtott, mint számítottam rá.
Eleve úgy indultam neki a kötetnek, hogy én már mindent tudok Dan Brownról, az első pillanatban látni fogom, hogy ki valójában a hunyó, és nem tud majd nekem semmi újat mutatni. Ehhez képest rendesen leesett az állam.
A sztori dióhéjban: Robert Langdon, kedvenc szimbólumkutató professzorunk ismét telefonhívást kap, amiben ezúttal semmi rejtélyes nincs, legfeljebb különös, hogy az utolsó pillanatban kérik föl egy, a Capitoliumban tartandó előadásra. Rohan, hogy időben odaérjen, ám az alig leplezett unalommal bámuló fontos emberek helyett egy baljós üzenet várja: barátja és mecénása, Peter Solomon levágott, teletetovált keze. Langdon egy módon mentheti meg a férfit: ki kell deríteni a barátja elrablójának egy titkot, azaz meg kell fejtenie a legendás szabadkőműves piramist. Ami a derék szimbólumkutató tudomása szerint nem is létezik…
Természetesen nem hiába része ez a kötet egy többé-kevésbé összefüggő sorozatnak: azok az elemek, amiket szerettünk az eddigi Langdon-történetekben, ebben a könyvben is megtalálhatók, de ezek is szolgálnak néhány meglepetéssel. Maga a főszereplő is hiába ugyanaz a személy, mégis igen érdekes arcát mutatja. A prof felett sem szálltak el ugyanis nyomtalanul az előző rész óta eltelt évek, szemmel láthatóan kezd megöregedni. Ez főleg abban tűnik ki, hogy jóval megfontoltabb, mint zsenge ifjú korában, és ebben a részben jóformán állandóan tamáskodó álláspontra helyezkedik. Kitartó ellenkezése csak azért nem válik unalmassá, mert ellensúlyozza egy kitűnő, izgalmas személyiségű női főszereplő, aki sokkal inkább a társa, mint az eddigi karakterek.
A rejtélyt ez esetben a szabadkőművesek szolgáltatják, ami nagyon okos választás, mert róluk biztosan tudjuk, hogy léteztek, de csak gyanítjuk, hogy most is működik-e a szervezet. Ebben a részben is megfordul a polgárpukkasztásnak szánt vallási jellegű kérdés, ezúttal az ember istenné válását feszegeti a könyv. Mint rendes katolikus, arra számítottam, hogy ezt nem fogom megúszni egy alapos felháborodás nélkül, de a fantasztikus befejezés elűzte minden kételyemet, és sértődési szándékomat. Egyszerűen tökéletes volt.
Ha egy jó Dan Brown-könyvre vágysz, igazán tudom ajánlani a kötetet, ami szerintem színvonalában simán veri A Da Vinchi-kódot, és legalább olyan élvezetes olvasmány, mint az Angyalok és démonok. Ne felejtsd el olvasás közben, hogy semmi sem az, aminek látszik, de ne szomorkodj, ha nem jössz rá a rejtély megoldására, hiszen az író igazi profi, és egy profitól nem szégyen veszíteni!

A végtelen történet?

Sziasztok!

Itt egy újabb téma! Volt-e olyan könyv, aminek nagyon nagyon nehezen értetek a végére, nagyon nem sikerült megszeretnetek?!

Nekem Margóczi Győző Érzések című könyvén például máig nem sikerült végig érnem. A tüskevárat, meg gyerekkoromban rendesen utáltam és anyukám olvasta fel nekem, hogy tudjak belőle dolgozatot írni.

Kíváncsian várom a ti könyveiteket,
Idhren