2014. november 30., vasárnap

Ünnepi ötlettár

Kedves mindenki!

Úgy gondoltuk, ha már Advent első vasárnapja van, illendő volna egy ünnepi hangulatú bejegyzéssel köszöntenünk a karácsonyi várakozás első jeles állomását. Ennek megfelelően csokorba gyűjtöttünk nektek egy halom dekorációs ötletet, amivel egyedibbé, hangulatosabbá, és persze könyvmolyosabbá tehetitek ezt az időszakot. :)


Ha esetleg bővelkedtek a zöld színű könyvekben, és nem átallnátok az ünnep kedvéért átrendezni kicsit a polcaitokat, remek lehetőség lehet az itt látható karácsonyfa polc. 


Persze hogy akkor se maradjatok ki a mókából, ha nem dúskáltok a zöld könyvekben, elkészíthetitek a klasszikus könyvkarácsonyfát az alábbi ötletek segítségével:
http://verymerryvintagestyle.blogspot.hu/2012/12/how-to-make-christmas-tree-with-books.html


A polcoknál maradva a McAllen Library remek ötletekkel szolgált a téliesítésükhöz: 



További építészeti remekmű ez a kandalló, amit szintén pofonegyszerű elkészíteni, és amellett, hogy nagyon mutatós, kisasztalként is jól használható - például az adventi koszorú számára. Csak arra figyeljetek, hogy olyan könyveket használjatok téglaként, amiket lehetőleg karácsonyig már nem szeretnétek olvasni. ;)




Jöjjön néhány ötlet újságpapír, régi kották, esetleg kiesett lapok felhasználásával:



Hogyan készíts koszorút ajtódísznek:

És  mégegy koszorú-készítési útmutató, ha előző annyira nem lett volna szimpatikus:

Papírkarácsonyfák és egyéb szépségek:
Utóbbi linken ezek a kis fák akár lámpaként is használhatók.

Aki igazán kreatív és ügyes, akár magukat a könyveket is felhasználhatja karácsonyfája legszebb díszeiként - persze némileg miniatürizált változatban:
http://fc02.deviantart.net/fs70/i/2011/361/9/6/miniature_book_christmas_ornaments_by_dragongirlhellfire-d4kdyxt.jpg


A következő ötletek erőszakos jeleneteket tartalmaznak, gyenge idegzetű könyvmolyoknak a megtekintésük nem ajánlott!


Hogyan készíts gyönyörű hópelyheket... könyvek szétvagdosásával:


Hogyan készíts díszdobozt... könyvből:

Hogyan készíts fantasztikusan szép díszt... szintén könyvből:


Reméljük, tetszett a kis összeállításunk, és természetesen lelkesen várjuk a ti ötleteiteket, elkészített díszeiteket!

Szép adventet kívánunk!

2014. november 29., szombat

Fekete István: Zsellérek (by Vivogle)

Az otthon - és hivatáskeresés regénye:Fekete István: Zsellérek

„Az emberi boldogságot nem a kultúra mutatja, fiam, és ne feledd el, egy szem búzában több csoda van, mint egész Budapesten.”                                                                                   (részlet a könyből)


Fekete István már egész kis korom óta az egyik kedvenc íróm, általános iskolás harmadikas-negyedikesként csakúgy faltam a könyveit. Olvastam egy szakajtónyi állatos regényét, novelláskötetét és ifjúsági regényét, de arra az önéletrajzi ihletésű könyvére, amivel befutott és elismert íróvá tette, ez idáig még nem kerítettem sort. Gondolom, nagy nehezen sikerült kitalálnotok, hogy melyik könyvről is van szó: a Zsellérekről.

Bár Fekete általában egyértelmű címeket ad műveinek, ennél a könyvnél trükközött egyet. A zsellérek a középkori feudális magyar társadalomban a földjüket vesztett parasztok voltak. Na, a könyv nem róluk szól, hanem a főhősünket vezetékneve Zsellér, az ő életútját követi végig a regény, és innen a cím. Ravasz, ugye?

A történet úgy kezdődik, hogy Zsellér Péter frissen érettségizett fiatalember hazamegy falujába, és egy körtefa alatt üldögélve egy nap leforgása alatt átgondolja addigi életét. Fekete leírásai mindig nagyon szépek és líraiak, de az a módszer, amit ebben a könyvében választott - hogy Péter életének mozzanatait összeköti a körtefa alatt látott természeti képekkel, - különösen gyönyörű:

„…ülök a vadkörtefa alatt. Egy piros lepke szálldos körülöttem, és lágyan, alig érintve száll a réti virágokra. Ilyen volt az első csók is. Tiszta, igazi, első. Ó, azóta kaptam más csókot is, melyek elmúltak, mint a tavalyi hó, de ez a csók ma is ég bennem, és akármi volt azóta, a bánat és idő akármennyi feledést mosott rá: múlhatatlanul az első, ma is.”

"...ülök a vadkörtefa alatt"

Visszaemlékezését Péter ott kezdi, amikor a tanulmányai folytatása miatt szülőfalujából, Bartalról elkerül a városba. A falujából csak egy fiú tanul tovább rajta kívül: Laci, Bartal legtekintélyesebb családjának fia. Péterék pedig csak egyszerű parasztemberek, így a két fiú eddig jóformán egy szót sem váltott egymással. Azonban a városi iskolában mindenki egyenrangú, így hamar megismerkednek, és elválaszthatatlan barátokká válnak. Kettőjük sorsát követhetjük végig – az első részben a gimnáziumi, a másodikban pedig az egyetemi éveiket.

Ha egyben kellene értékelnem az egész regényt, akkor nagyon nehéz dolgom lenne, mert annyira különbözik egymástól a két rész, mintha nem is ugyanaz a könyv lennének. Az első rész narrátora Péter, egyes szám első személyben meséli el történetét, míg a második rész minden magyarázat nélkül hirtelen átvált egyes szám harmadik személyű, kívülálló elbeszélőre. Ennek egyesek szerint az az oka, hogy az eredetileg csak az első részből állt volna a regény, de ennek hossza nem érte el az alsó határát annak a pályázatnak, amire Fekete írta. Már nem volt ideje átdolgozni az egészet, ezért csak hozzáírta a különböző második részt. Hogy tényleg így volt-e, azt már valószínűleg nem tudjuk meg, de szerintem nem is igazán számít.

Azt első részt imádtam! Teljesen levett a lábamról, hiába gondolhattam volna már előre, hogy Feketétől jót várjak. Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, hogy mi szerettem benne a legjobban, akkor azt mondanám: Pétert! <3 Az, hogy ő a narrátor, nem csak azt tette lehetővé, hogy körülbelül 3 oldal után a szívembe zárjam, hanem azt is, hogy beleéljem magam a történelmi-társadalmi helyzetébe. Péter gyerekként éli át az első világháborút, az őszirózsás forradalmat, a kommünt… A gyerekszemszög mindig különlegessé teszi a történelmi események leírását, és ez itt se volt másként. Ahogy a tiszta szívű, naiv fiú lassan megértette a világ működését és felnőtté vált – olyan jó volt olvasni. Fekete tökéletesen ábrázolta a gyermek- majd kamaszlélek rezdüléseit, változásait.

Péter ugyan az 1910-es években éli kamaszkorát, de ugyanazzal a problémával küzd, mint annyi mai fiatal: identitásválsága van. Kisfiúként úgy látja, hogy az urakat mindenki tiszteli és felnéz rájuk, ezért az a vágya, hogy majd ő is úr lehessen egyszer. Később azonban rájön, hogy nem neki való „az urak” világa sem, és nem találja a helyét sem a faluban, sem a városban. Úgy érzi, a faluból kinőtt, az ottaniak már „úrnak” tekintik, nem pedig magukkal egyenrangúnak, a városban pedig paraszti gyökerei miatt nem tud igazán beilleszkedni. Ez – Péter otthonkeresése – a regény mozgatórugója.

Ezeken kívül van még egy nagyon értékes dolog az első részben, amit ki szeretnék emelni: Laci és Péter barátsága. A társadalmi különbségeik ellenére olyan csodálatos barátság alakul ki köztük, amit nem szakíthat szét sem a történelem alakulása, sem a lányok (mert persze vannak ők is a regényben). Bár mint minden normális ember, főhőseink is követnek el hibákat, de a barátságuk mindig erősebbnek bizonyul a széthúzásoknál, és mindig egymás mellett állnak a nehéz időkben. Ösztönzően hatnak egymás személyiségére, és kiegészítik a másik hiányosságait, gyengéit. (kimondom, na, ez egy brománc :P )

Ez a kép olyan, mintha csak a mi Zselléreinkről készült volna: az idősebb, barna Péter és a fiatalabb, szőke Laci. Az idézet is tökéletesen illik hozzájuk.

A második részért kicsit már kevésbé lelkesen rajongtam: először is, a hirtelen narrátorváltáskor úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akitől elveszik a kedvenc játékát. Aztán ehhez lassan hozzászoktam, de volt más is, ami zavart: azt hiszem, nem egy nagy spoiler, ha elmondom, hogy a talpig becsületes álompasim az egyetemi és budapesti évek alatt egy icipicit (eléggé) elzüllik. Igen, tudom, hogy ez a dolgok rendje, senki sem marad örökké cuki kisfiú, és Péter alapvetően így is jó ember maradt, én mégis olyan kis naiv vagyok, hogy ebbe nem tudtam belenyugodni. Viszont azt is el kell ismernem, hogy nem lett volna teljes egész a második rész nélkül a könyv, mivel nagyon fontos dolgokat fogalmaz meg az otthonról, hivatásról, szerelemről és az élethez való alapvető hozzáállásról.

Nagyon tetszettek a szereplők is, mert érezni rajtuk, hogy hús-vér emberek. Nincsenek túlidealizálva, nem feketék és fehérek, jók és rosszak, hanem tényleg esendő emberek, akik hibákat követnek el. Mindenkinél érezteti az író, hogy miért olyan, amilyen, szinte még a leglényegtelenebb mellékszereplőknél is - ezt különösen értékeltem benne.

Összefoglalva ez egy remek könyv volt, úgyhogy ha valaki még nem olvasott Feketétől (bár kétlem, hogy sok ilyen lenne), szerintem érdemes ezzel a könyvvel kezdenie. Aki pedig már olvasott tőle, de a Zsellérekkel még nem volt dolga, az sürgősen olvassa el, az írónak egy egészen más arcát fogja megismerni belőle.

Összesített értékelés:10/9,5 (a csudába azzal a változtatással a második részben)

Befejezésül pedig egy többször visszatérő motívumát hoznám a könyvnek, az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” című ősi magyar éneket, ami régen himnuszunk is volt, én viszont –szégyenszemre- eddig mégsem ismertem. Tényleg nagyon szép, illik a regényhez :)

„A nagy boltívek alatt ekkor mintha eggyé válna a levegő, a kő, a föld, az ember. Mintha kinyújtaná kezét a falu áldva, köszönve, kérve. (..) Nincs külön út, nincs külön kérés, külön vágy. Mind: mi vagyunk. Együtt, mint az énekünk, mely zúgva száll ki az ablakon a ragyogó mezők fölé, és ősi szóval sírva kérdi:
»Hol vagy, István király?! « (..)
-Azt kérded, népem, hol vagyok? A napsugárban, pásztortüzedben, a csillagaidban, nevetésedben és sírásodban, hallgatásodban és beszédedben, a levegőben, a földben, melyből lettél, s amelyben elpihensz; a szívedben, árva Magyarom!”


2014. november 28., péntek

C.J. Ellison: Élvezd a vaníliát (by MiraRita)

Fülszöveg:

Fedezd fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…
Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.
Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel…és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

Amint belekezdtem, megörültem, végre egy olyan könyv, ami mindkét fél szemszögét elénk tárja, megismertetve minket mindkét féllel. Szeretem, ha 1. szám 1. személyben mesélik el a történetet, hát még ha nagy ritkán a pasi gondolatait is olvashatom…
A szex jeleneteket részletesen írja le, és főleg Tony szemszögéből olvashatjuk, ami még izgalmasabbá tette számomra. 
Összességében imádtam az egészet, egyetlen problémám a könyvvel, hogy rövidke volt, nyugodtan mesélhetett volna még a párocskáról pár száz oldalon keresztül, boldogan olvastam volna. :)


A másik amit nagyon szerettem, hogy végre nem a pasi a domináns, itt bizony Heather irányít. Igaz, nem az a parancsolgató, domináns fajta, ám mikor úgy dönt, kell neki Tony, képes a sarkára állni, és átvenni az irányítást. Eleinte meglepődik magán, de hamar belerázódik új szerepébe:

"… egy rövid ideig olyan nőnek éreztem magam, aki irányítani tudja a saját szexualitását. És a pokolba is, állatira élveztem."
A másik főszereplő Tony, a sikeres, gazdag üzletember, bár ebben a könyvben kivételesen nem cégtulajdonos, de persze az igazgató tanács tagja. Imádtam, hogy ő végre nem irányításmániás, sőt, jól esik végre kiadnia a kezéből a gyeplőt, és átengedni Heather-nek. Mindaddig bolondítja a pénzével a nőket, míg Heather térdre nem kényszeríti, a szó szoros értelmében is. Főhősnőnk teljesen leveszi a lábáról, és rájön, nem a munka az első:
"A meló… az csak meló. Nem tart melegen éjszaka, nem öregszel meg vele, és az anyagi biztonságon kívül a világon semmit nem tesz érted. Nem lesz tőle gyereked, és nem gondoskodik rólad, ha megbetegszel, nem kap el, ha megbotlasz. És nem állít meg, ha mérgedben egy mozgó kocsi elé akarsz kilépni."

A mellékszereplőkről sem feledkezhetünk meg, nevezetesen Tony barátjáról, és Heather barátnőjéről. Mindkettő irigy, nagyon irigy, legalábbis az elején, aztán mikor rájönnek, hogy ez nem csak egy kis fellángolás, és Heatherék valóban egymásba szerettek, onnantól ténylegesen barátként viselkednek.




2014. november 23., vasárnap

Olvasási szokások kérdezz-felelek


Tavaly annyira élveztük évkezdéskor az interjúkészítést, hogy úgy döntöttünk, idén is csinálunk valami hasonlót, és kitöltünk egy kis kérdőívet az olvasással kapcsolatban. Mikor, hogyan, hol, és hasonlók. :)


1. Van kedvenc helyed, időpontod az olvasásra?

Lanatie: Tulajdonképpen nem igazán van kedvencem, inkább olyan körülmények vannak, amik mellett jobban szeretek olvasni. Ilyen például a csend, a babzsákfotel és a halaszthatatlan teendők hiánya. :)

Kerol: Általában este, elalvás előtt szoktam olvasni, de akkor mindig. Ha hajnali három van, akkor is. Begubózom a paplan alá, fogok egy jó könyvet és olvasok. Ezen kívül az üresjáratokat szoktam olvasással kitölteni, például, ha mennem kell valahová, de túl korai lenne elindulni, vagy éppen kész az ebéd, de a rizsre még várni kell öt percet. :)

WildWorld: Gyerekként rászoktattak arra, hogy (hason) fekve olvassak főleg, mert tartáshibám volt, és ez volt még a legkevésbé káros testtartás, úgyhogy most is szeretek ágyon heverészve olvasni. Időpontot tekintve nincsenek preferenciáim, de az biztos, hogy az alvás előtti olvasás sérthetetlen... és néha előfordul könyv miatti éjszakázás is.

2. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz a könyvben? Elfogadható számodra, hogy leteszed a könyvet lefordítva, vagy behajtod a papír sarkát?

Lanatie: Van egy rakás könyvjelzőm, azok közül szoktam válogatni, mi illik a hangulatomhoz vagy a könyvhöz szerintem leginkább. Az előfordul, hogy lefordítva leteszem a könyvet, bár csak ideiglenesen, rendszerint amíg megfelelő könyvjelzőt keresek, viszont a sarkok behajtogatásától sikítófrászt kapok.

Kerol: Igazi könyvjelzőm egy darab van, amit Laharától kaptam, de nekem bármi könyvjelző. Legutóbb csokipapírt használtam, most éppen egy radírgumi csomagolása van soron. Ritkán teszem le lefordítva a könyvet, ha mégis, akkor csak pár perce, amíg hozok egy teát vagy csokit. Behajtani a papír sarkát? Soha!

WildWorld: Általában könyvjelzőt használok, kedvenceim a mágnesesek, amik nagyon praktikusak táskában cipeléshez vagy utazás közbeni olvasáshoz. Régebben papírzsebkendőt használtam helyettük, erről valahogy leszoktam. A könyvet sosem fordítom le, mert az rongálja a gerincét, és még ránéznem is rosszul esik egy lefordított könyvre, viszont néha előfordul, hogy idézetjelölés céljából nincs kedvem post-itet előszedni, és egy icipicit behajtom a lap sarkát.

3. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?

Lanatie: Szeretem, ha be tudom fejezni a fejezetet, de mivel elég gyakran olvasok olyan helyzetekben, ahol egyik pillanatról a másikra kell eltenni a könyvet, nem szokott problémát okozni, ha a történések kellős közepén kényszerülök megválni tőle. Azért az adott mondatot mindig befejezem. :D

Kerol: Alapvetően szeretem befejezni a fejezeteket, de ha nem jut rá időm, legalább a bekezdést. Nem szeretem csak úgy, az oldal közepén abbahagyni az olvasást, ezért marad sokszor könyv az előszobában, mert indulás előtt kihasználom az utolsó perceket is.

WildWorld: Gyakran megzavarnak olvasás közben, és ilyenkor kénytelen vagyok akár mondat közepén is abbahagyni a könyvet. Egyébként nekem a fejezet vége kevésbé működik, mert persze általában a fejezetnek izgalmas vége van, és akkor jön a „csak még egyet” effektus. Nekem az sokkal jobban bevált, hogy amikor éppen elmúlt az olvashatnékom, leteszem a könyvet, ahol épp tartok.

4. Szoktál enni vagy inni olvasás közben? Ha igen, mit?

Lanatie: Nagy ritkán kekszet, teasüteményt, ilyesmiket szoktam enni, de többségében nem szeretek, mert utána mindig alig tudok lapozni egy-egy tiszta ujjammal, a végén pedig úgyis megadom magam, és feltápászkodom kezet mosni, ami meg kizökkent az olvasásból. Inni teát szoktam közben, de csak ha asztalnál olvasok, mert sajnos a fotelnek és az ágynak nincs külön pohártartója.

Kerol: Csokit szoktam majszolni néha, meg esetleg teát inni, de alapvetően nem jellemző. Ha tele van a kezem, nehéz lapozni, attól meg rosszul vagyok, ha leeszem a könyvet.

WildWorld: Nem gyakran, de az sem állítom, hogy sosem fordult elő. Sütit vagy csokit ettem, amikor ettem (különösen idegesítő, ha a morzsa bemegy a lapok közé, grr). Inni, amit éppen iszom: gyümölcslé, tea, víz...

5. Tudsz multitaskingolni? Hallgatsz zenét vagy nézel TV-t olvasás közben?

Lanatie: Tudok multitaskingolni, csak nem olvasás közben. :D TV-t amúgy is ritkán nézek, az olvasmányom meg mindenképp érdekesebb, szóval nem látom értelmét akármilyen kevés figyelmet is fordítani a TV-re közben. Zenét pedig azért nem hallgatok, mert jobban szeretem magamban elképzelni a történésekhez esetlegesen illő aláfestő zenét, zörejeket, környezetet, pláne ha még a szerző esetleg említést is tesz róla.

Kerol: Tudok multitaskingolni, de olvasás közben nem szeretek. Zenét szinte sosem hallgatok , de az előfordul, hogy megy a TV, mikor olvasok, bár nem azért, hogy nézzem, csak, hogy zörögjön valami. Ha igazán belemerülök a könyve, akkor viszont fogalmam sincs, hogy mi történik az éppen aktuális műsorban.

WildWorld: Ezzel is úgy vagyok, mint az előzővel: nem szokásom, de néha előfordul. Mivel nekem a TV általában csak háttérzaj (kivéve, ha egy konkrét műsor kedvéért kapcsolom be), ezért simán elmehet mellettem, amikor olvasok, ugyanígy a zene is. Nem zavar, de direkt nem kapcsolom be egyiket sem, akkor van ilyen, ha nem tudok dönteni, hogy épp melyiket csináljam.

6. Egyszerre mindig csak egy könyvet olvasol, vagy többe is belekezdesz?

Lanatie: Általában két könyvet olvasok, az egyik az épp aktuális regény, a másik valamiféle önfejlesztő, kommunikációt segítő vagy hasonló könyv, amit a férjemmel közösen olvasunk minden részletet aprólékosan megvitatva, nagyon-nagyon lassan haladva. Szóval utóbbi esetén van, hogy egy könyvet képesek vagyunk több mint egy évig olvasni. Nagy ritkán becsúszik egy-egy harmadik elkezdett könyv is, ami abból adódik, hogy az aktuális regény valamiért nem kötött le, nem jó időben olvastam, vagy nem tudom eldönteni, végigolvassam-e egyáltalán, és ideiglenesen félreteszem, míg kitalálom.

Kerol: Alapvetően egyszerre egy könyvet szeretek olvasni, és mellette valami újságot, magazint. Nagyon ritkán kezdek bele második könyvbe, mert sokszor összekeverem a szereplőket és akkor nem értem a sztorit.

WildWorld: Többet olvasok egyszerre... adott esetben jó sokat is. :D A magammal szemben állított követelmény, hogy molyon ne legyen tíz olvasott könyvnél több, ha ez előáll, akkor megpróbálok pár félrerakottat befejezni, most például épp itt tartok. Van egy „fő könyv”, amivel a leggyorsabban haladok, mellette bele-beleolvasok másba is, külön hangoskönyvet hallgatok futáshoz, és persze ott vannak a pihentetett könyvek is, amikről még nem döntöttem el, hogy félbehagyom-e.

7. Csak otthon olvasol, vagy bárhol, ahol lehetőség adódik?

Lanatie: Ha csak otthon olvasnék, valószínűleg egyik ismerősöm sem kételkedne abban, hogy dolgozni is járok. :D Szóval utóbbi: mindenhol, mindenkor, amikor és ahol csak lehet.

Kerol: Amióta e-bookom van, azóta máshol is olvasok, ugyanakkor, mióta autóm van, azóta leszűkült a „máshol olvasás” köre. Hivatalban, postán várakozás közben szoktam előkapni a könyvet, emiatt volt már, hogy hívták a számomat, és nem vettem észre, olyan bőszen olvastam. :)

WildWorld: Bárhol, ahol van tíz perc szabadidőm, amikor senki sem zargat (vagy akkor is, ha valaki zargat... a multitaskingolási képességem lehetővé teszi, hogy akkor is tudjak olvasni, ha valaki beszél hozzám). Ez újabban néha az egyetemi előadásokat is magában foglalja, ha nagyon nem köt le, akkor inkább olvasok picit, mint hogy elaludjak, bár erre nem kifejezetten vagyok büszke. XD

8. Hangosan olvasol, vagy mindig csak magadban?

Lanatie: Szinte sosem olvasok hangosan, kizárólag abban az esetben, amikor többen olvasunk egy könyvet. Ilyenek a korábban említett önfejlesztők, ilyen volt a Szent Johanna Gimi néhány kötete, amit hol anyának és húgomnak, hol a férjemnek olvastam fel, mert nem tudtuk eldönteni, ki kezdje az olvasást, és ilyen volt régebben a Harry Potter néhány kötete is, amiket öcsémnek olvastam fel.

Kerol: Hangosan szinte sosem olvasok könyvből. Újságból szoktam néha felolvasni a férjemnek egy-egy érdekes cikket. Érdekes, hogy ha hangosan olvasok, akkor kevésbé tudom elképzelni a történéseket.

WildWorld: Magamban. Ki olvas egyedül hangosan? :D Egyébként, ha van közönség, szeretek hangosan is olvasni, például a szüleimnek, amikor strandon vagyunk, mindig én olvasok, mert ők nem hoznak könyvet a napozáshoz, ellenben én mindig.

9. Szoktál előrelapozni a könyvekben?

Lanatie: Nem, nem szeretem spoilerezni magam, akármennyire is aggódok egy-egy szereplőért. Azt se szeretem épp ezért, amikor más spoilerez, és sokakkal ellentétben még költői kérdésként sem szoktam megfogalmazni azt, amire kíváncsi vagyok a folytatással kapcsolatban.

Kerol: Minden könyvet úgy kezdek, hogy elolvasom az utolsó mondatot. Emiatt lőttem már le magam előtt a poént. Nem tudom, hogy mi az oka, valamiért így alakult.

WildWorld: Nem szoktam előreolvasni, és beszélni se szeretek a könyvről mielőtt elolvastam, nagyon tudnak idegesíteni a spoilerek. Az viszont néha előfordul, hogy egy kicsit előrelapozok, ha nem köt le az aktuális szál, és tudni akarom, mikor térünk vissza a számomra érdekes részhez. Ilyenkor is igyekszem azért nem meglátni semmit.

10. Megtöröd a gerincet, vagy figyelsz rá, hogy olyan szép maradjon, mint új korában?

Lanatie: Nem szoktam finomkodni ilyen szinten a könyvekkel. Úgy olvasom, ahogy a legkényelmesebb és leghatékonyabb, ha megtörik a gerince, ha nem. Egyedül akkor bánok vele nagyon óvatosan, ha látom, hogy két olvasás után esélyes, hogy kiesik néhány lap.

Kerol: Igyekszem vigyázni a könyveimre, de sajnos vannak olyan gyenge kiadások, hogy a legnagyobb  óvatosság ellenére is kihullnak a végére a lapok a könyvből. :(

WildWorld: Én arról vagyok híres, hogy még egy gyengébb minőségű könyv is át tud menni kétszer-háromszor úgy a kezem között, hogy még mindig közel úgy néz ki, mint az új. Ehhez mondjuk nem teszek külön erőfeszítést, alapból nagyon gyengéden bánok a könyvekkel, úgy tűnik.

11. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kiborulsz magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Lanatie: Amennyiben ajándékba szánok egy könyvet, az elejébe szoktam írni néhány sort. Persze nem azért, hogy az illető ne adhassa tovább, ha nem tetszik neki, nem várom el, hogy tartogassa, egyszerűen csak hogy személyesebbé tegyem egy kicsit az ajándékot. A könyvbe, lapszélre, sorok közé jegyzetelést és aláhúzást viszont nem szeretem, csak ha tankönyvről van szó.

Kerol: Nem, nem, nem! Még tankönyve sem írtam soha. Rosszul vagyok, ha valaki belefirkál a könyvbe, még ha ceruzával is. Jaaaaaaj!!

WildWorld: Fizikai fájdalmat okoz a gondolat is, hogy beleírjak, az ajándékkönyvekbe sem írok üzenetet, még a tankönyvekbe sem szívesen jegyzetelek. (Főleg a 10.000 Ft-os egyetemi tankönyvbe... hát felejtsenek el.)

12. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?

Lanatie: Elhajítani nem szoktam, de nagy lendülettel, erőteljesen ráhelyezni az asztallapra előfordul. :D Mondjuk annyira még a legidegesítőbb könyv se tudott felhúzni, hogy ne figyeljek közben arra, hogy még véletlenül se rongáljam meg.

Kerol: Nem szoktam elhajigálni a könyveket, inkább elhajítom helyette a párnát! :) Ha pedig azért idegesítő a regény, mert nagyon-nagyon rossz, akkor inkább elrejtem jól a polc mélyére.

WildWorld: Könyvet nem hajigálunk. Legfeljebb megfenyegetjük vele, ha komolyan rászolgált. :D Olyan többször is előfordult, és különösen rossz volt, amikor e-könyvnél történt, mert az olvasómat nem vághatom a falhoz, kár is róla álmodozni.

13. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Lanatie: Bran-szótárat használok, az mindig kéznél van. :D Ez annyit tesz, hogy megkérdezem a férjem, és ha ő se tudja a jelentését, rendszerint nem szükséges rákeresnem, mert zavarja, hogy nem tudja, ezért rákeres helyettem. Ha pedig valamiért még sincs a közelemben, és a szövegkörnyezetből se tudom nagyjából kikövetkeztetni, akkor igen, rákeresek, mielőtt elfelejteném, mi volt az. :)

Kerol: Attól függ, hogy rájövök-e a szövegkörnyezetből legalább a körülbelüli jelentésére. Ha viszont többször tér vissza a szó, és már nagyon idegesít, hogy nem értem, akkor rákeresek.

WildWorld: Szerencsére magyar nyelvű könyvekben aránylag ritkán van olyan szó, amit nem ismerek. :D Viccen kívül: nem szoktam megnézni az ismeretlen szavakat, mert az rontaná az olvasás élményét, ha leállnék keresgélni. Ha többször előfordul és fontosnak tűnik, vagy tényleg nagyon nem értem, hogy mi van, akkor esetleg kikeresem.

14. E-könyv vagy a jó öreg papír?

Lanatie: Mindkettő jöhet. Szeretem papíralapon olvasni a könyveket, de nem igénylem feltétlenül, nagyon jól megvagyok az e-bookokkal is. Viszont ha egy könyv, amit e-bookban olvastam, tetszett, azért jó a polcomon tudni előbb-utóbb.

Kerol: Mindkettő. Amíg nem volt e-bookom, soszor jártam úgy, hogy megvettem egy könyvet, mert nem volt bent a könyvtárban, de nagyon szerettem volna elolvasni, aztán mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és azóta is a polcon porosodik. Az e-book azért is kedvenc, mert nem kell újabb és újabb könyvespolcokat csináltatni. :)

WildWorld: Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, én személy szerint nem vagyok elfogult híve egyiknek sem. Bár tény, hogy az e-könyvet inkább kiegészítésnek használom, mert abszolút nem csillapítja a könyvvásárlás iránt érzett olthatatlan vágyamat.

15. Hogyan rendszerezed a polcon a könyveidet?

Lanatie: Nagyjából nagyobb kategóriákba próbálom őket rendezni. Jelenleg legalul vannak a mesekönyvek, fölöttük az ismeretterjesztők, afölött a vastagabb fantasyk, utána jön egy vegyes szórakoztató irodalom polc, utána a mangák és az önfejlesztő könyvek, végül a szakmai könyvek az angol nyelvű kötetek és a szépirodalmi művek. Utóbbi három így egy sorban, mert ezekből nincs túl sok. És van még egy teljes üres polcom a legtetején.

Kerol: Most egyelőre megpróbáltam téma szerint rendszerezni a könyveket, de mivel nemrég költöztünk, ezért még sok könyv van dobozban, szóval valószínűleg ha lesz helyem és mindent kipakolok, akkor felborul a rendszer. Tervben van, hogy ábécé szerint rendszerezzek, de az elég nagy meló lenne, szóval várat még magára a dolog.

WildWorld: Az olvasatlan könyvek vásárlás szerint időrendben vannak, az olvasottak olvasás szerint időrendben, plusz sorozatok, adott szerző művei egyben vannak, ezen kívül praktikussági szempontokat (méret) veszek figyelembe.


Ha tetszett nektek a kérdőív, akkor ne fogjátok vissza magatokat, várjuk a ti válaszaitokat is!

2014. november 15., szombat

John Scalzi: Az utolsó gyarmat (by Xinti)


Úgy érzem, Scalzi nagyon ügyesen viszi ezt a sorozatot, az egymás után következő regények folytatásai ugyan egymásnak, de közben mindig teljesen más téma, teljesen más akciók és más szereplők kerülnek előtérbe. Ez a rész most főként politikai, hadviselési és etikai kérdéseket feszegetett, és mindezeket úgy tette, hogy közben pörgött az egész, mindig volt valami akció, mindig volt valami izgulni való. Nagyon érdekes egy ilyen jövőre gondolni, ahol a földi történelemből ismert gyarmatosítási háborúk, viták és szövetségek idegen fajok között játszódnak le. Ide piros pontként rónám fel, hogy egyes gyarmatokat és hajókat felfedezőkről, vagy valaha volt földi gyarmatokról nevezett el. Aggodalommal vegyesen is lehet olvasni a regényt, mert sosem tudni, hogy az emberi faj melyik lépését miért teszi, és amit tesz, azt vajon joggal-e, valamint főszereplőnk, egy volt katonából lett gyarmati kormányzó vajon helyesen teszi-e, amit tesz, amikor ellenszegül, vagy éppen akkor, amikor parancsot teljesít.

Korrekt előrevetítés a regény, az emberi arrogancia, a koncepciós perek, a cenzúra és az állandó macska-egér játszma is előkerülnek. Mindenképpen elgondolkozik az ember, hogy ha tényleg kikerülnénk a nagy világűrbe, gyarmatosításba kezdenénk, akkor ki felügyelné a folyamatokat, ki koordinálna, ki nevezné ki a vezetőket, ki vetne véget a belső harcoknak stb. Persze a való életben nem zajlana ennyire egyszerűen egy-egy bolygó benépesítése. Egy univerzális háború kitörése minden bizonnyal érdekes fordulópont lehet az emberiség életében, a más fajokkal kötődő szövetség, és a nagy szövetségbe való belépés elutasítása, egy kissé második világháborús hangulatot is teremt, persze azt pár évszázaddal modernebben.

A szereplők közül sajnos most csak Jane Sagan jellemfejlődése követhető nyomon, ahogy a volt Különleges katona testéből valódi embert formálnak, és a regény elejétől kezdve igyekszik a DNS-ének megfelelő emberré válni lelkileg is. Nagyon szép gondolat tőle, hogy ott van igazán otthon az ember, ahol lát csillagképeket.

John Perry érdekes figurává vált ebben a regényben. Egyes lépéseivel nem teljesen értettem egyet, a hazaárulás kérdése is érdekessé válik, amikor az embernek a saját gyarmatának és a Gyarmati Szövetségnek is felelősséggel tartozik.

Összességében ismét nagyon élveztem Scalzi könyvét, érdekes és izgalmas fordulatokat hozott, Scalzi hihetetlenül tehetséges író, a sci-fi irodalomban egyik nagy kedvencemmé vált. Nem klasszikus stílusban ír, jó poénokat mindig lehet találni a regényben, közben viszont mély gondolatok és komoly problémák is előkerülnek benne.

Teljesen emberi az egész, ugyanúgy káromkodnak és ugyanúgy  szeretnek is a regényben.

2014. november 14., péntek

Ajándékozás

Kedves mindenki!

Így november közepe táján lassacskán mindenkit elkezdenek foglalkoztatni az ünnepek. Lassacskán mindenki elkészíti, előveszi, leporolja az adventi koszorút, leltárba veszi a karácsonyi dekorációt, és persze lázas gondolkodásba kezd az ajándékokat illetően. Ezzel párhuzamosan pedig a különböző fórumokon, klubokban és persze az iskolákban megkezdődik az az eseménysorozat, ami néhány papírcetlivel indul, és csinos, szeretettel összeállított csomagocskákban végződik, a legtöbben pedig csak úgy ismerik: „karácsonyi húzás”.

A karácsonyi húzásnak számtalan előnye van. Azon túl, hogy a maga titokzatosságával hozzájárul a karácsonyi hangulat fokozódásához, remek lehetőséget nyújt a közösség tagjainak összekovácsolására, és persze az ajándékozástól mindenki egy picikét jobb embernek érzi magát. 

Úgy döntöttünk, idén mi sem maradhatunk ki ebből a szép hagyományból. Ezennel meghirdetjük tehát a Könyvmoly Párbaj első karácsonyi könyvajándékozását!

Az ajándékozás menete a szokásokhoz híven a következő lesz:
1.Jelentkezés – E-mailben várjuk a lelkes ajándékozni vágyókat a konyvmolyparbaj@gmail.com címen. Minden jelentkezőtől szeretnénk kérni az alábbi adatokat:
Teljes név + nicknév
Postacím
Legalább 5 könyvből álló kívánságlista
2. Sorsolás – Ekkor a szokásos cetlis megoldással mindenkinek kihúzzuk, kit kell megajándékoznia. A megfelelő neveket, címeket és listákat mindenkinek elküldjük e-mailben.
3. Ajándékozás – A kapott partnernek mindenki összeállítja az ajándékcsomagot, amiben a kívánságlistájáról legalább egy könyvnek lennie kell, a többit rátok bízzuk.
4. Visszajelzés – A csomag érkezését minden ajándékozott jelzi nekünk vagy közvetlenül az ajándékozónak. Nyugodtan készíthettek képet a csomagról, boldogan mutogatjuk majd a csoportban.
5. Örvendezés – Nem szorul magyarázatra. :)

Fontos: A kívánságlistákon 5-nél lehet több könyv, de kevesebb ne, hogy az ajándékozónak is adjunk lehetőséget a válogatásra, és persze megmaradjon a meglepetés ereje. A csomagba az ajándékozó ettől függetlenül nem csak könyvet tehet, bármilyen plusz aprósággal meglepheti az ajándékozottját.

MÉG FONTOSABB! A listára csak olyan könyveket tegyetek fel, amiknek az ára postaköltséggel együtt, újonnan megvásárolva sem igen haladja meg az 5000 forintot. Nem az a célunk, hogy adósságba verjük a többieket, igaz-e? ;)

Kérjük, hogy csak akkor jelentkezzetek, ha vállalni tudjátok az esetleges kiadásokat. Végső esetben, ha tényleg nem tudtok könyvet küldeni, elfogadjuk ha valamilyen más ajándékkal kedveskedtek az illetőnek. DE amennyiben jelentkeztek, és végül semmit sem küldötök, akkor irgumburgum lesz és nagy-nagy szomorúság.

A jelentkezés november 30. 23:59-ig tart, a neveket pár napon belül mindenki megkapja majd e-mailben. Kérjük, a csomagokat legkésőbb dec. 19-ig adjátok fel, hogy lehetőleg még karácsony előtt megérkezzenek!

Lanatie, Kerol & WildWorld

Philip K. Dick - Vulcan's hammer (by bighairman)

Philip K. Dick a kedvenc irom. Neki koszonhetoen nyergeltem at annak idejen a II. vilaghaborus irodalomrol a sci-fire. Mellesleg azota se valtottam... Hogy miert is a kedvenc? Minel tobb konyvet, tortenetet olvasok olvastam el, annal inkabb egyetertek a konyvek elejen, vegen levo idezetekkel. A fantaziaja egyszeruen lenyugozo, a fordulatai szamomra mindig megdobbentoek, csavarosak, a legfontosabb azonban megis, az egy-egy konyve mogott meghuzodo otlet, vagy alapfelteves, amire aztan a kb. 150-200 oldalnyi filozofia, teologia, racionalis erveles es logika epul. 

A Vulcan's hammer 1960-ban jelent meg, de 1953-ban irodott, azaz ez volt a harmadik muve, ami kikerult a kezei kozul, a masodik regenye. Olyan, mint a legjobb muvei. Nem sokat teketoriazik a legkor megteremtesevel, 2-3 mondat, meg esetleg nehany aprosag es mar le is festette milyen Amerikaban jatszodik eppen aktualis agymenese.

A XXI. szazad elejen (a jovoben) jarunk, egy poszt-apokaliptikus vilagban, ahol a rendet a Vulcan 3 nevu szuperszamitogep altal diktalt elvek alapjan igyekeznek fenn- es betartani.

A tortenet egy gyilkossaggal kezdodik, aztan egy kislany kellemetlen kerdesekkel bombazza a szamitogep altal lefektetett eletet vedeni hivatott fotisztviselot, egy masik tisztviselonek pedig komoly ketsegei tamadnak a rendszer felepiteset illetoen. Hogy hogynem minden mindennel osszefugg, de termeszetesen nem ugy, ahogy azt elsore gondolnank. Mivel Dick regenyrol van szo, megcsak ugysem all ossze a dolog, ahogy masodszorra gondolnank.

Remek parbeszedekbe rejtve fejti ki az iro velemenyet a vilagrol, legyen szo a hierarchikus rendszerekrol, vagy eppen orok temajarol, azaz mi is kulonbozteti meg a gepet az embertol?

Ha meg abba is belegondolunk, hogy immaron 60 evvel ezelott vetette papirra a regeny sorait, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy legalabb olyan latnoki kepessegei voltak, mint pl. William Gibsonnak. Egy-ket dologba hihetetlenul beletrafalt!

Aki egy kicsit is jobban ismeri Dick eletet es muveit, mar itt felfedezhet olyan sajatossagokat, aprosagokat, amik szinte minden regenyeben megjelennek. Csodalkozom, hogy ezt a konyvet meg nem forditottak le magyarra. Ugyanakkor nyugodt szivvel merem ajanlani mndenkinek angolul is, hiszen annak ellenere, hogy remekul csavarja a szalakat es bizony sokmindenrol beszel, meg messze nincsen benne annyi filozofia, mint mondjuk ami igencsak nehez olvasmannya teszi meg magyarul is a VALIS-t, vagy mas muveit.

bighairman

2014. november 10., hétfő

Statisztika 2.0

Sziasztok párbajozók!


A tavalyihoz hasonlóan idén is készítettünk Nektek egy statisztikát számokkal, százalékokkal és mindenféle jóval! :) Kíváncsiak voltunk egyebek mellett idén is a fiú-lány arányra, a legnépszerűbb íróra és könyvre, de megnéztük, hogy milyen nyelveken olvastok vagy, hogy készítettetek-e B listát. Most is - mint mindig - kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat, akár itt hozzászólásban, de a fórumon vagy a Facebook oldalon is lehet véleményezni. És akkor jöjjenek a számok!


Fiú és lány nevezők aránya: 
Lényegében nem változott a helyzet, még mindig a lányok találják vonzónak a versenyt, a 68 bátor könyvmoly közül mindössze öten (7%) tartoznak az erősebbik nem képviselői közé. :) Ez már azért mezőny a fiú különdíjért. Szorítsunk együtt george08-nak, tees06-nak, bighairmannek, Brannek és Bonaparte 11-nek, hogy minél többen teljesítsék idén a Párbajt!

E-mailes és blogos teljesítők: 
Idén megnéztük azt is, ki hogyan szeretné beadni a naplóit. Ebben az évben feltűnően több az e-mailes teljesítőnk, az eddigi évek 1-2 indulójával szemben most 15-en választották ezt a megoldást (22%), miközben 53 blogot követhetünk nyomon. Mi úgy okoskodunk, hogy ez azért van, mert jobban sikerült megszólítanunk azokat is, akiknek nincs még múltja a blogolással kapcsolatban, ami valahol az egyik célunk is, szóval ennek csak örülni tudunk.

A listák: 
Ahogy már szinte hagyomány, idén is többen vállalták be a 11 könyvet, a 68 indulóból összesen 48-an. Azért a 7 könyvesek sem panaszkodhatnak, 20-an próbálkoznak meg a listájuk teljesítésével. Ha tehát mindenki teljesítené a Párbajt, összesen 668 olvasónaplót készítenének el a szorgos könyvmolyok. Nem semmi mennyiség, ugye? :) Érdekesség egyébként, hogy az idei arány közel azonos a tavalyi 7 és 11 könyves listák arányával: míg tavaly az indulók 75,4%-a választotta a 11 könyves verziót, idén csupán 5%-kal kevesebb, vagyis 70,5% bátorkodott hosszabb listát összeállítani.

Olvasott könyvek nyelve: 
Az ötödik Párbajra is sokan neveztetek idegen nyelvű könyvekkel is. A 21 vállalkozó szellemű jelentkező összesen 81 db idegen nyelvű könyv elolvasását tűzte ki célul – ez a Jokerek kivételével az összes listás könyv 13%-a. A tavalyi 11%-hoz képest tehát apró előremozdulás látszik, lassan de biztosan egyre bátrabbak ilyen téren is a jelentkezők, aminek persze nagyon örülünk, hisz így lesz egyre változatosabb a paletta. A 81 idegen nyelvű olvasmányból 79 angol; ezek közül abstractelf és Kaen bizonyultak a legbátrabbaknak 8-8 db angol nyelvű választással. Amin viszont nagyon meglepődtünk, hogy a maradék két könyv még csak nem is németül íródott. Bori_L ugyanis – ha a google keresője nem csapott be minket :D - 2 portugál nyelvű könyvet is felvett a listájára. Bori, ha ezt a statisztikát olvasod, kérünk, nyilatkozz, jól gondoltuk-e! :)

Legnépszerűbb író: 
A tavalyi "győztesünk", Jamie Mcguire idén sokat veszített népszerűségéből, mindössze 3 jelentkező választotta, nem úgy, mint a régi nagy klasszikust (talán már hívhatjuk így), Stephen Kinget, aki 11 alkalommal került a párbajozók listájára. Tőle kicsit lemaradva érkezik két kiváló szerző, Jodie Picoult és John Green, akiket 8-an választottak idén. A lista harmadik helyén, szorosan a második helyezettek mellett James Dashner áll 7 olvasással. Érdekes, hogy a tavalyi listavezetőknek idén nem sikerült helyezést elérniük.

Legnépszerűbb könyv:
Meglepő módon idén a legnépszerűbb könyv nem a legnépszerűbb írónk tollából került ki. A győztes ugyanis nem más, mint Marissa Meyer minden értelemben fantasztikus regénye, a Cinder, amit 5 versenyző is listára tett. A második helyen holtverseny alakult ki Cassandra Clare Csontváros, és Sarah J. Maas Éjkorona című regényei között. A két könyvet 4 könyvmoly is olvasni fogja idén. A harmadik helyen nagy a tolongás, felsorolni is sok lenne, így a teljesség igénye nélkül: James Dashner: Tűzpróba, John Green: Paper towns, Stephen King: Joyland, Markus Zusak: Könyvtolvaj, Grecsó Krisztián: Megyek utánad, Robert Gailbrath: A selyemhernyó, Kim Harrison: Dead Witch Walking - Boszorkányfutam és még sokan mások. Ezeket a köteteket 3-3 játékos válogatta be a párbajba. Érdekesség, hogy Stephen King lett ugyan idén a legnépszerűbb író, mégsem vezeti magasan a legnépszerűbb könyv versenyét, de azt hiszem, ez nem is meglepő, hiszen ekkora életműből lehet válogatni bőven.

B-listások:
Az idei párbajra a 68 jelentkező közül mindössze 17-en nem készítettek B listát. Az okok között magasan az vezetett, hogy minden könyv ott figyel a polcon, nem kell sem megjelenésre, sem a könyvtárban késve visszavivőkre várni. :) Azért a többség bebiztosította magát, gondolva arra is, hogy nem tetszik a választott könyv, vagy esetleg megrágja a kutya. :)


Lanatie&Kerol&WildWorld