2016. január 5., kedd

Blogangyalka 2016

Kedves mindenki!

Örvendjetek, közkívánatra újra elindítjuk a Blogangyalkát! A Blogangyalka egy az egész párbajon átívelő akció, aminek a felépítése némileg hasonlít a karácsonyi ajándékozáséhoz, csak itt nem kell pénzt költeni, nem kell törni a fejünket azon, mit is szeretne a másik, helyette két dolgunk dolgunk van: olvasni és hozzászólni. Nézzük részletesen a játék menetét:
  1. Jelentkezel a Blogangyalkára az annak szentelt fórumtémában.
  2. Minden hónap 14-én zárul az adott jelentkezési kör, 15-én pedig megtudod, melyik résztvevő angyalkája lettél az elkövetkező 1 hónapra.
  3. Rendszeresen látogatod a kapott molytársad blogját, és következő hónap 14-ig minden könyves bejegyzését elolvasod és legalább a párbajosakat kommenteled is.
  4. A következő hónap 14-ig leadod a szavazatodat a Blogangyalka fórumtémájában a kedvenc bejegyzésedre az olvasottad havi adagjából. Ha a korábbi bejegyzéseiből is szemezgettél, természetesen azok közül is választhatsz kedvencet.
  5. Mindenki, aki egyszer jelentkezett a Blogangyalkára, automatikusan bekerül a következő havi körbe is mindaddig, amíg a fórumon nem jelzi a kilépési szándékát a játékból. Azonban ha nincs időd/energiád a játékra, kérünk, mindenképp szólj, mert a neked kisorsolt Párbajosnak egész biztosan nem esik jól, ha feleslegesen várja a kommenteket.
A kezdeményezésben az e-mailes jelentkezők is részt vehetnek, ám vegyétek figyelembe, hogy amennyiben párbajkönyvön kívül másról is szeretnétek írni, azt a párbajblogon nem áll módunkban megosztani, tehát ha ilyesmin gondolkoznátok, érdemes megpróbálkozni egy saját blog indításával. Természetesen, ha úgy gondoljátok, lesz olyan hónap, amikor több párbajos bejegyzést is beküldtök, szívesen látunk titeket is az adott körben.

Az első kör már most, januárban indul, erre január 14-ig van lehetőségetek jelentkezni a fórumon.

Reméljük, idén is tetszeni fog nektek a játék, és sok kellemes és hasznos kommentet kaptok majd az angyalkátoktól!

Lanatie, Kerol & WildWorld

2016. január 3., vasárnap

Nicholas Sparks: A leghosszabb út (by Vivogle)



 1958-at írunk. Landon Carter egy átlagos, kissé középszerű 17 éves srác: nem a legnépszerűbb, de nem is a gimi lúzere, nem kifejezetten rosszindulatú, de nem is egy szent; okos, de nem igazán érdekli a tanulás, inkább csak tengeti az életét különösebb ambíciók, célok nélkül. A kisváros rosszfiújai közé tartozik, esténként mogyorót majszolnak a temetőben (hű, micsoda bad boys). Szöges ellentéte Jamie Sullivannek, a baptista lelkész lányának. Jamie a városka szentje, a helyi árvaházban segédkezik, magányos idősekről gondoskodik, és beteg állatokat gyógyít. Mivel annyira máshogy öltözködik, beszél és viselkedik, mint a többiek, különcnek tartják, nem barátkoznak vele és a háta mögött kinevetik. Landon is így van ezzel, míg nem kénytelen lesz jobban megismerkedni a lánnyal: együtt mennek a szalagavató bálra (mivel Landon nem talált másik párt), majd egy színdarabban is együtt szerepelnek. A fiú lassan beleszeret Jamie-be és hatására az életre is máshogy kezd el tekinteni…

Eddig romantikus beállítottságom ellenére sem mindig búcsúztam barátként a romantikus regényektől, úgyhogy hiába vártam már nagyon régóta ezt a szimpatikus fülszövegű könyvet, kicsit bizonytalanul vágtam bele. Főleg, miután egy barátnőm nem túl pozitívan nyilatkozott Nicholas Sparksról, olyan megjegyzések kíséretében, mint hogy „minden könyve egy kaptafára megy”. Más regényét még nem olvastam a szerzőnek, úgyhogy nem tudok nyilatkozni erről a kijelentésről, mindenestre akár lehet is benne valami.

A regény bevezetőjében megtudjuk, hogy a 40 évvel korábban történteket Landon fogja elmesélni nekünk, és azt is közli az olvasóval, hogy a történet végén sírni fog. Komolyan. „Először mosolyognak majd, aztán sírnak”. Na, ez annyira nem volt szimpatikus kezdés: elég hatásvadász, plusz hadd döntsem már el én, min sírok és min nem. Bár tény, hogy Sparksnak igaza lett. :D Ezen kívül is voltak elég egyértelmű jelek a könyvben, amit a már kicsit is szemfülesebbek simán észrevehetnek, így a csattanó nem üthet olyan nagyot. Nem, én nem tartozok a kicsit is szemfülesebbek közé, csak azért vettem észre az utalásokat, mert valaki véletlenül ellőtt nekem egy spoilert. Szóval gyakorlatilag tudtam, mi lesz a történet vége, mégis egész este a fotelben gubbasztva bújtam a könyvet, és sírtam a végén. Így valahogy hiába észleltem a könyv hibáit, összességében pozitív élmény maradt.


Dolgok, amit tetszettek:
·         
Maga a téma. Mint már említettem, elolvastam a fülszöveget, és egyből beleszerettem. (Bár az alapján még kicsit másra számítottam.)

·         A szerelmi szál nem nyomta el teljesen a többit, sokat megtudtunk Landon anyjával, apjával és barátaival való kapcsolatáról is.
·         A történet környezete nagyon édes volt, jó néha ilyen erőszakmentes könyveket olvasni, még ha nem is valami reálisak.
·         Az egész olyan szépen van megírva. Igen, talán túl nyálasan, de még így is megmelengette a romantikára vágyó tini szívem. Valószínűleg ez a number one ok, amiért tetszett a könyv. :D

Dolgok, amik nem tetszettek:
·         Egyes részek, amik nagyon érdekeltek volna, kidolgozatlanok voltak.
·         Pont emiatt, hogy sokszor csak legyintve elsiklott bizonyos dolgok felett Sparks, sok helyen hiteltelennek is éreztem a regényt.
·         Úgyszintén a karaktereket is, akiket szerettem ugyan, de még így is kidolgozatlannak éreztem őket, kicsit klisésnek is.
·         Néhol még nekem is túl giccses és csöpögős volt.

Nem sokkal az olvasás után megnéztem a könyvből készült filmet is. Érdekes, hogy bár sok olyan véleményt hallottam, miszerint a film jobb, nekem mégis a regény tetszett inkább. A kettő elég sok mindenben különbözik egymástól, az ember mégis inkább az egyik által kapott élményt szeretné visszakapni a másikban is, ezért lehet így. Ráadásul pont azokat a dolgokat, amiket szerettem a könyvben, a filmben hiányoltam, a hibákat meg kiemelten észleltem benne.


Egyszeri élménynek jó volt a könyv, és még az is lehet, hogy máskor is fogok majd olvasni Sparktól. A romantikus regényeket kedvelőknek ajánlom, de senki másnak, főleg nem a giccstől és a „nem teljesen életszagúságtól” falramászóknak, ők valószínűleg ettől is falra másznának.


10/7