2015. január 19., hétfő

Lainey Reese - Asztal három főre (by MiraRita)

Fülszöveg:

Riley Ramirez tudta, az egész élete megváltozik, amikor New Yorkba költözik. Arra azonban nem számított, hogy már a városban töltött első éjszakáján bekövetkezik. Első látásra őrjítő vonzalmat érez egy éjszakai klub tulajdonosa, Kincade Marshall iránt, ami a másik fél részéről is azonnali viszonzásra talál. Amikor rájön,  hogy a férfi, aki ízig-vérig dom, teljes megadást vár el tőle, még akkor is, ha arról van szó, hogy behódoljon a legjobb barátjának, Trevor Weelingtonnak, készségesen, sőt buzgón veti bele magát a szexuális kalandozásba.

Cade és Trevor a barátságuk kezdete óta megosztottak mindent, beleértve a nőket is. Most viszont egyetlen Riley-val töltött éjszaka elegendő, és rájönnek, ő álmaik hölgye. Teljes érzéki fegyvertárukat bevetik, hogy meggyőzzék, többről van szó holmi alkalmi kalandnál.

Alighogy Cade és Trevor Riley-ra irányítja a figyelmét, valaki a tudtukon kívül támadást intéz a törékeny kapcsolat ellen, és mire rájönnek, már majdnem késő. Az illető célja Riley halála. A barátok, akik az „igazi” megtartásáért harcoltak, hirtelen kénytelenek a nő életéért küzdeni.

Riley New York-ba költözik újonnan szerzett munkája miatt. Amint a városba érkezik, beköltözés, és kipakolás után az első dolga az, hogy bulizni induljon a new york-i éjszakába, mégpedig egy olyan klub-ba amilyet a filmekben látott, ahol hírességekkel is összefuthat az ember lánya. A taxis akihez beszáll New York legmenőbb klubjába viszi. Simán beengedi a kidobó, ami a hely tulajdonosának nem igazán tetszik. Aztán gondol egyet, és megszólítja, majd néhény perc múlva már a klub-tól elszeparált plexi –vel elválasztott boxban ülnek, illetve khhhmmm szexelnek. Szexi tulajdonosunk Cade teljes alázatot vár el tőle és Riley-t ez különösebben nem is zavarja, úgy érzi engedelmeskednie kell neki.

Cade elviszi a lakására, majd jó pár órával később hívja a legjobb barátját Trevort, hogy nézze meg új szerzeményét. 

Trevor reggel érkezik, felébresztik Riley-t, és beavatják kis titkukba, miszerint ők osztozni szoktak a nőkön, így tőle is ezt szeretnék, jobban mondva ezt várják. Mivel Trevor is dögös, Riley-nak pedig azt hiszem nem stimmel valami az agyával természetesen beleegyezik. 

Sok-sok átdugott óra után aztán a fiúk előállnak a következő lépéssel, vagyis hogy Riley hagyja ott a frissen szerzett állását, lakását, és költözzön hozzájuk, és persze nélkülük sehova nem mehet. Igazából nem túl sokat gondolkozik főhősnőnk, így hármasban éldegélnek. 

Persze kell valami ami belerondít a paradicsomba, így esik meg, hogy egy forró fürdőben elfogyasztott desszert után Riley rosszul lesz, majd elájul, végül kórházban köt ki, mint kiderül megmérgezték. Természetesen a tettes elnyeri méltó büntetését, ők pedig élnek együtt vígan hármasban, sőt Riley büszkén újságolja szüleinek, hogy két udvarlója is van egyszerre, akikbe fülig szerelmes. 

Végül a két szexi csődör feleségül veszi Riley-t, mert hát ez ugye teljesen természetes…


Összességében nem volt ez rossz könyv, de a jótól is messze állt.

 Iszonyatosan bosszantott, hogy Riley még csak nem is gondolkozott egy-egy döntés meghozatala előtt, neki teljesen természetes volt, hogy csak úgy szexel egy tömött klubban, hogy két pasival jár egyszerre… 

Christina Lauren – Gyönyörű idegen (by MiraRita)


Fülszöveg:

Egy sármos angol playboy. Egy lány, aki végül élni akar. És egy titkos viszony, ami a lehető legélénkebb színekben mutatja meg magát.

A fiatal pénzügyi zsenit, Sara Dillont, csalja a pasija, ezért elköltözik New Yorkba, hogy minden komolyabb elkötelezettség nélkül egyszerűen jól érezze magát. Egy bárban találkozik egy ellenállhatatlan, szexi, brit fickóval, és belemegy az egyéjszakás kalandba. De az a mód – és a sebesség –,
ahogyan leolvadnak a gátlásai, megváltoztatja a férfihoz való viszonyát: alkalmi partnerből ő lesz számára a Gyönyörű Idegen.


Az egész város tudja, hogy Max Stella imádja a nőket, Wall Street-i rosszfiús sármja számtalan trófeát hozott már neki, de Sara hatására gondolkodott el először azon, hogy talán mégis van valaki, aki a hálószobán túl is a partnere lehet.

Annál, hogy olyan helyen találkozzanak, ahol bárki beléjük botolhat, csak egy dolog ijesztőbb Sara számára: az, hogy egy privát helyen túl közel kerüljön Maxhez.

A történetünk Sara-ról az előző részben (Gyönyörű rohadék) megismert Chloe barátnőjéről szól, aki kiszállva 6 éves kapcsolatából elköltözik New York-ba, hogy ott új életet kezdhessen, mégpedig úgy, hogy jó távol tartja magát a pasiktól. 

Na persze az első csajos estéjükön a bárpultnál belebotlik egy gyönyörű idegenbe, Max-be a szexi playboy-ba. Max ahogy megpillantja Sara-t eldönti, hogy megszerzi, és hát sikerül is neki. 


Egyéjszakás kalandnak indul a dolog köztük, de Max nem tudja kiverni a fejéből Sara-t, így igyekszik úton-útfélen „véletlenül” belebotlani a lányba. Persze Sara viaskodik magával, mit is tegyen, hiszen Max szexi, gyönyörű, és isteni szerető, de nem szeretne belebonyolódni különösebben egy kapcsolatba, nem akar pórul járni,, így ő határozza meg, mikor hogyan találkozhatnak. Max választja a helyszínt, és a ruhát, így mindenféle extra hely lesz alkalmi légyottjaik helyszíne.



Imádtam! Könnyed, szórakoztató, lebilincselő. Nem igazán pornóregény, jó nem mondom van benn szex épp elég. De van szerelem is. Kicsit romantikus, kicsit erotikus, épp ahogy azt kell J
Mindenképpen érdemes elolvasni, persze csak a Gyönyörű rohadék után! 

2015. január 4., vasárnap

Licia Troisi: Gyilkosok szektája (by Vivogle)


Avagy az első bérgyilkos, akit megszerettem

„A fájdalom teszi. A fájdalomtól hamarabb érik felnőtté az ember.”

Licia Troisitől már olvastam a Sárkánylány-sorozatot, és nagyon szerettem, ezért utánanéztem az írónőnek, és megtudtam, hogy van még egy sorozata: az Égvilág-trilógia. Sokáig nem mertem belevágni, mert nagyon sötétnek tűnt a történet, és én a kedves, romantikus sztorikhoz vagyok szokva, a Sárkánylány is egy aranyos ifjúsági fantasy volt. Végül mégis győzött a kíváncsiságom.

A történet egy fiktív világban, Égvilágban játszódik. Sötét idők járnak, a hatalom zsarnokok kezében van, az egyszerű nép pedig szenved. Ilyen körülmények között ismerkedünk meg a főhősünkkel, egy nehéz sorsú 16 éves tolvajlánnyal, Dubhéval. A lány bérgyilkosnak is ki lett képezve, de nem igazán szeret ölni, amikor csak lehet, kerüli a gyilkosságot. Fiatal kora óta egy titokzatos szervezet, a Gyilkosok szektája elől bujkál, de aztán egy átok, amit a szekta küldött rá, megpecsételi a sorsát: szörnyeteggé válik, elveszti önmagát, hacsak nem engedelmeskedik a Gyilkosok szektájának - egyedül nekik van ellenszerük az átokra. Kiderül, hogy azért üldözték, hogy csatlakozzon hozzájuk: azt mondják, ez a sorsa. Dubhénak nincs más választása, minthogy beálljon azok közé, akiktől egész életében menekült: egy olyan csoportba, amiben a tagok kedvtelésből gyilkolnak. 

Na igen, tényleg nem egy vidám történet. A cselekmény két fő szálon fut, az egyik Dubhe jelenét írja le, a másikból pedig a gyermekkorát ismerhetjük meg. Eleinte nem szerettem a gyerekkori szálat, mert úgy éreztem, nem viszi előrébb a cselekményt, de később rájöttem, hogy elengedhetetlen Dubhe megismeréséhez és megértéséhez.

Szóval Dubhe. Legalább annyira különleges a karaktere, mint Sofiáé a Sárkánylányból. Közös bennük, hogy úgy kell hőssé válniuk, hogy nem tipikus „hősalapok”, nem tökéletesek. Mindkettőjüknek meg kell küzdenie a jellemhibáival. Itt viszont ki is merül a két lány a hasonlósága; mintha az írónő direkt két teljesen ellenkező jellemű főhőst választott volna – és mindkettőben sikeres is. Sofia egy nagyon félénk, de szeretetteljes lány, akinek bátorságot kell merítenie, hogy hőssé merjen válni. Dubhe bátorságban nem szűkölködik, de senkinek nem mutatja ki az érzéseit, teljesen elzárkózik a világ elől. Sofiában magamra ismertem, de Dubhét nagyon sokáig nem tudtam megkedvelni, kegyetlennek tartottam az életmódját, azt hogy senkit nem enged közel magához. Ezért voltak jók a gyerekkoráról szóló részek: megmutatták, hogyan vált egy teljesen átlagos kislányból azzá, akivé. Fokozatosan megkedveltem, ahogy feltárult a sérült lelke. Nem egy szokványos, folyton vinnyogó tini, az életben maradáshoz korán fel kellett nőnie. De mivel nem volt igazi gyerekkora, valahol mélyen megvan benne az a naivság, szeretetéhség is, ami annyira jellemző a gyerekekre. Talán ez a kettősség az, ami a karakterét érdekessé teszi. 

A többi szereplőt nem igazán tudtam megkedvelni. A Mestert, aki Dubhét felnevelte (bérgyilkossá, ezt azért ne hagyjuk ki), és apja helyett apja volt, számomra egyáltalán nem volt szimpatikus. Bár kapott tőle némi szeretetet a lány, és sok mindenre megtanította, szerintem többet ártott neki, mint amennyit használt. Hiába tudtuk meg róla is, hogyan vált bérgyilkossá, nem tudtam sajnálni, mert meg sem próbált változtatni a sorsán. A Gyilkosok szektájában sem találtam kedvenc szereplőre (mily meglepő), de tetszett, hogy ők sem egysíkúan voltak ábrázolva, hanem az írónő megmutatta a különböző tagok motivációit. Akit nagyon megszerettem Dubhén kívül, az Lonerin volt, egy fiatal varázsló, aki csak a regény második harmadában jelent meg. Nagyon kellett a becsületessége, tisztasága a romlott szereplők közé (nekem is, de főleg Dubhénak). Kíváncsi leszek a második részre, amiben többet fog szerepelni.

Van még egy dolog a könyvben, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Nem vagyok túl vizuális gondolkozású, a leírások általában untatnak. De még én se tudtam nem észrevenni, hogy milyen nagyszerű világot dolgozott ki Troisi. Tökéletes hangulatot teremt a könyvhöz. Égvilág történelmét és földrajzát is megalkotta (a borítóbelsőn van térkép), de mindig csak annyit mutatott meg belőlük, amennyi a történet megértéséhez szükséges. Így pörgős maradt a regény, nem vált unalmassá, mint pl. Tolkien művei (ne kövezzetek meg Tolkien-rajongók).

Az egész könyv egy kicsit bevezető jellegű volt: nem a cselekményre helyeződött a legfőbb hangsúly (bár abból is kaptunk bőven), hanem a Dubhe lelkében zajló folyamatokra, mégis alig tudtam letenni. Fontos témákkal foglalkozott, legfőbbképpen azzal, hogy meg van-e írva előre a sorsunk, ami ellen hiába kapálózunk, vagy mi irányíthatjuk azt? 

Amikor a regény végére értem, először nem tudtam eldönteni, hogy végső soron tetszett-e vagy nem. Aztán eltelt egy kis idő, és Dubhe elkezdett hiányozni. Borzalmasan. Nem tudom, meddig fogom bírni a második rész nélkül, de nem hinném, hogy túl sokáig. Ismét kellemesen csalódtam az írónőben, érdemes volt érte kilépnem a komfortzónámból. Főleg, hogy megtudtam, az ilyen jellegű könyvek annyira nem is állnak távol tőlem… 

Összesített értékelés:10/10

„Elindulni mindig olyan, mint egy kicsit meghalni...”

Lakatos Levente – Aktus (by MiraRita)


Fülszöveg: 

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban...

A Dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete emberi mohóságról, sóvárgásról és vétkekről szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

El sem tudom mondani, mennyire vártam már ezt a könyvet. Ha tehettem volna ezzel kezdtem volna a párbajt, de csak nem rég készült el. Amint megjelent meg is rendeltem, mert hát nem élhetek nélküle J

Imádom Leventét,  a stílusát, a könyveit, és meg kell mondanom nem csalódtam, sőt!
Kicsit megilletődtem, mikor kiderült 890 oldal, de simán olvastam volna bármeddig. Annyira szerettem, hogy igyekeztem szép lassan olvasni, hogy lassabban legyen vége, de annyira kíváncsivá tett, hogy alig bírtam letenni.  Elég friss az élmény, úgy érzem, most nem tudnék elkezdeni egy új történetet, elég valószínű, hogy elkezdem elölről.

Nem fogok spoilerezni, tessék szépen elolvasni! :D

Már a legelején kész voltam. Minél tovább haladtam, annál többször hittem azt, hogy na már sejtem mi lesz a vége, aztán jött egy csavar, leesett az állam, és konstatáltam, hogy nem is vagyok olyan okos, mint azt képzeltem J Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, krimi, erotika, szerelem, romantika, izgalom, szerelmi háromszögek, ráadásul elgondolkodtató.

A történet váltott szemszögű (nagy örömömre), ráadásul párhuzamosan futnak a cselekmények, na persze szépen lassan összefonódnak a végére, de mindezt olyan szövevényesen, hogy egy percre sem lankadt a figyelmem. A karakterek remekül kidolgozottak, a cselekmény tökéletesen felépített.
Egy részt sem zár le, minden fejezetet nyitva hagy, amitől néha úgy begurultam, hogy elhagyta néhány keresetlen szó a szám… Nyilván ennek köszönhető a „csak még egy fejezetet elolvasok” című rovat, aztán még egyet és még egyet, végül már csak arra eszmélek, hogy hajnal van és én még mindig nem alszom, de álmos sem vagyok, mert annyira érdekes, úgy izgulok, stb.



Nézzük a szereplőket!

A női karakterek közül egyértelműen Fényes Laura a kedvencem, igazi ízig-vérig belevaló nő.
Annát is szerettem, de néha nyakon tudtam volna vágni, hogy kapjon már a fejéhez J
Férfiak közül nálam Anton a befutó, nem tehetek róla, bírom a tetovált rosszfiúkat  :D
Jó-jó, persze Richárd sem rossz,rejtélyes, dögös, ráadásul érzékeny. Hát kívánhat az ember lánya nála jobbat?
Dr. Lengyel Dávid örök kedvencem marad, de ez a vigyorgós, érzelgős, szerelmet vallós Dávid nekem fura.

Azt hiszem az Anna+Anton+Richárd szál illetve a Laura+Dávid+Róbert szál is megérne egy-egy külön könyvet, én legalábbis szeretném J


Többet nem is írnék róla. Tessék elolvasni! J