2014. november 15., szombat

John Scalzi: Az utolsó gyarmat (by Xinti)


Úgy érzem, Scalzi nagyon ügyesen viszi ezt a sorozatot, az egymás után következő regények folytatásai ugyan egymásnak, de közben mindig teljesen más téma, teljesen más akciók és más szereplők kerülnek előtérbe. Ez a rész most főként politikai, hadviselési és etikai kérdéseket feszegetett, és mindezeket úgy tette, hogy közben pörgött az egész, mindig volt valami akció, mindig volt valami izgulni való. Nagyon érdekes egy ilyen jövőre gondolni, ahol a földi történelemből ismert gyarmatosítási háborúk, viták és szövetségek idegen fajok között játszódnak le. Ide piros pontként rónám fel, hogy egyes gyarmatokat és hajókat felfedezőkről, vagy valaha volt földi gyarmatokról nevezett el. Aggodalommal vegyesen is lehet olvasni a regényt, mert sosem tudni, hogy az emberi faj melyik lépését miért teszi, és amit tesz, azt vajon joggal-e, valamint főszereplőnk, egy volt katonából lett gyarmati kormányzó vajon helyesen teszi-e, amit tesz, amikor ellenszegül, vagy éppen akkor, amikor parancsot teljesít.

Korrekt előrevetítés a regény, az emberi arrogancia, a koncepciós perek, a cenzúra és az állandó macska-egér játszma is előkerülnek. Mindenképpen elgondolkozik az ember, hogy ha tényleg kikerülnénk a nagy világűrbe, gyarmatosításba kezdenénk, akkor ki felügyelné a folyamatokat, ki koordinálna, ki nevezné ki a vezetőket, ki vetne véget a belső harcoknak stb. Persze a való életben nem zajlana ennyire egyszerűen egy-egy bolygó benépesítése. Egy univerzális háború kitörése minden bizonnyal érdekes fordulópont lehet az emberiség életében, a más fajokkal kötődő szövetség, és a nagy szövetségbe való belépés elutasítása, egy kissé második világháborús hangulatot is teremt, persze azt pár évszázaddal modernebben.

A szereplők közül sajnos most csak Jane Sagan jellemfejlődése követhető nyomon, ahogy a volt Különleges katona testéből valódi embert formálnak, és a regény elejétől kezdve igyekszik a DNS-ének megfelelő emberré válni lelkileg is. Nagyon szép gondolat tőle, hogy ott van igazán otthon az ember, ahol lát csillagképeket.

John Perry érdekes figurává vált ebben a regényben. Egyes lépéseivel nem teljesen értettem egyet, a hazaárulás kérdése is érdekessé válik, amikor az embernek a saját gyarmatának és a Gyarmati Szövetségnek is felelősséggel tartozik.

Összességében ismét nagyon élveztem Scalzi könyvét, érdekes és izgalmas fordulatokat hozott, Scalzi hihetetlenül tehetséges író, a sci-fi irodalomban egyik nagy kedvencemmé vált. Nem klasszikus stílusban ír, jó poénokat mindig lehet találni a regényben, közben viszont mély gondolatok és komoly problémák is előkerülnek benne.

Teljesen emberi az egész, ugyanúgy káromkodnak és ugyanúgy  szeretnek is a regényben.

1 megjegyzés:

  1. Hmm... Nem is tudom, minek kéne történnie ahhoz, hogy elkezdjek érdeklődni a sci-fi iránt. Ritkán olvasok olyan értékelést pedig, hogy egy sci-fi könyvről negatívan nyilatkoznak, szóval nyilván több a jó, mint a rossz, de valahogy mégse tud egyik se közel kerülni hozzám annyira, hogy bele akarjak kezdeni.

    VálaszTörlés