2015. február 15., vasárnap

Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig (by Mayya)

Borító: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem személy szerint dühít, hogy a legtöbb borítónak
semmi, de semmi köze a történethez. A figyelem felkeltés eszközeként használják őket, de sokszor át esetnek a bizonyos paci túloldalára. A könyv és a külseje szerintem pont annyira összetartoznak, mint a dió és a héja. Egyik sincs a másik nélkül, tehát miért kell a kettőt olyan messzire vinni egymástól? Van ebben valami logika? Vagy aki a külsőt tervezi, el sem olvassa a történetet? Azt hiszem, ez a könyvkiadás örök rejtélye marad…

Ez viszont fantasztikus, nem? Egyszerű, letisztult, mégis van benne némi bolondosság, ahogy minden betű más mintát kapott. Nagyon tetszik. Rögtön megfogott magának. Benneteket nem?

Cím: Életem első párbajos olvasónaplóját – Percy Jackson és az olimposziak – is a cím elemzésével kezdtem, engedjétek meg nekem, hogy a Flat-Out Loveval is így indítsak!

A flat egy igen érdekes angol szó. Legalábbis ezzel a könyvvel kapcsolatban nagyon is találó. Hogy miért? Aki némi időt töltött már az angol nyelv tanulmányozásával tudja, hogy egy szónak legalább négy-öt jelentése van ebben az – átkozott, ó bocsánat csodálatos – nyelvben. És ha ez nem lenne elég, a prepozíciókkal és kötőszókkal sokszor meg is változik ez a jelentés. Tiszta idegbaj, én mondom L

Hát, lássuk, miket lehet tudni erről a szóról és a címről:
  1. flat= lakás, flat out – némi képzelőerővel fordíthatjuk így: kilakoltatott, lakástalan… persze ez nem hivatalos, és csak határtalan fantáziám szüleménye, mégis tetszik az ötlet – leginkább, mert az enyémJ – hiszen a történet úgy indul, hogy a főszereplőnk, Julie Seagle Bostonba költözik, vagyis csak költözne, ha a lakás, amiért előrefizetett valóban létezne. Szívás…
  2. flat – melléknévként is megállja a helyét, annyit jelent: lapos, sík. Ami szépen kapcsolódik Julie befogadóihoz – anyukája egy régi barátnője és annak családja, - Watkinséknál állandó családtag Fotó Finn, a legidősebb bátyó lapos formája.
  3. flatten out – az amerikai angol ismeri ezt a kifejezést, igét, annyit tesz: kisimít, elsimít, rendbe hoz. Hát, hogy Julie hoz rendbe valamit, vagy Juliet hozzák rendbe, ezt nem mondom el, ne legyetek lusták magatok is kideríteni! Ha rájöttetek, írjátok meg melyik igaz, szerintetek…

(Most, hogy túljutottunk Maya mániákus címelemző bevezetőjén, ideje a történetre koncentrálni.)

Tehát, Julie Bostonban van, ideiglenesen, vagy mégsem annyira ideiglenesen megszállt a Watkins családnál, és elkezd egyetemre járni. Juhú! Mennyi újdonság, nem igaz? Új haverok, új lehetőségek, új tanárok, és minden új, amit csak el tudtok képzelni.

De ez a könyv nem Julie egyetemista kilengéseiről szól. Bár itt-ott persze előkerülnek a haverok és bulik, kávéházak és randik, mert mégis csak egy fiatal lány áll a középpontban, nem ez a főszál, amit nem is igazán bánunk. A hangsúly teljes mértékben a Watkins családon van, akik mindannyian nagyon összetett egyéniségek.

Itt van példának okáért már az első fejezetben megismert Matt, aki idióta pólókat hord, matek zseni és az önzetlenség szobrát róla lehetne mintázni. Íme, egy fiú, hölgyeim és uraim, aki a lelkét kiteszi a családjáért. Sok dologban megfontolt és határozott, belül azonban bizonytalan és gondoskodásra, szeretetre vágyik. Mattől egy kedvencem:

– Kétszakos vagy? Fizikás és matekos? Jesszusom…
– Tudom. Kockafej. – Matt vállat vont.
–  Nem, ez igazán lenyűgöző. Csak meglep, hogy elfér az agyad a koponyádban.
–  Különleges tömörítőprogrammal láttak el, amely lehetővé teszi, hogy a rengeteg tárolt információ csak akkor kerüljön elő, ha épp szükségem van rá. Egyelőre csupán a bétaverziót futtatom, úgyhogy elnézésedet kérem bármilyen felmerülő problémáért. Igazán nem állhatok jót magamért.

Vagy Celeste, a kishúg, aki akkora átalakuláson megy át, hogy a könyv végére szinte rá sem ismerünk. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül, sok humor forrása a felnőttes gondolkodás módjával. A változás azonban nem egyik pillanatról a másikra történik, szépen lassan csepegteti az író az infókat, ettől olyan realisztikus, megfogható. Egy idézet tőle:

„Jó jelnek tartom, hogy van olvasnivaló. Barátságos atmoszférát érzékelek itt.”

2014-ben megjelent a kötet „folytatása” is. Flat-out-Matt – Titkolni bolondulásig címmel. Igen, jól
látjátok nem csak a borító hasonlít, hanem a cím is. Ebben a kötetben – nem túl nagy meglepetés – Matt szemszögéből láthatunk jeleneteket és kapunk néhány extrát is!

És így végül lássunk egy szerettem/nem szerettem listát a könyvvel kapcsolatban. Előre is elnézést kérek, mert a szerettem részből lesz több. Jóval több. Nem lehet elmenni emellett a könyv mellett úgy, hogy ne avasson az ember kedvencet vele, úgyhogy nézzétek el a részre hajlásomat.


Szerettem
Nem szerettem
ü    a jól kidolgozott karaktereket
K    a csattanót, mert egészen kiszámítható lett a könyv közepére
ü  a szuperül felvázolt helyszíneket
K    Julie bevezetője magáról kissé félrevezető
ü  az átgondolt, izgalmas cselekményt
K    a Watkins szülők és Julie anyjának „alig” szereplését
  ü  azt, hogy az író felismerte az internet/közösségi oldalak fontosságát a mai fiatalok életében és ezt is ábrázolta

ü    a fejezetek elején lévő aranyos „állapot”-okat

ü  a vicces – évődős párbeszédeket





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése