2015. június 14., vasárnap

Nyaralj, olvass, fotózz, játssz!

Kitört a nyár, irány a vízpart vagy a hegyi túra, esetleg egy külföldi városnézés. Egy könyvmoly azonban sosem indul útnak egy-két vaskos olvasmány nélkül, még a közeli tópartra sem. Míg mások sütettik a hasukat vagy lángosoznak az árnyékban, addig mi a kedvenc nyári olvasmányainkat bújjuk. Az pedig biztos mindenkivel előfordult már, hogy árgus szemekkel figyelte a szomszéd bajtárs könyvgerincét újabb olvasmányötletek gyűjtése céljából. Aztán hazaérkezve a nyaralásból, rögtön felpakoljuk kedvenc képeinket a Facebookra, ahol szintén megvillan egy-egy titokzatos könyvgerinc. 

Mi lenne, ha összehoznánk a nyaralást és a könyvet és megmutatnánk a többieknek is, hogy mit és hol olvasunk 30 fok felett?

Nincs más dolgotok, mint lefotózni kedvenc könyveteket a strandon vagy az idei nyaralás alkalmával, és a fotót megosztani velünk a Facebook oldalon Nyaral a könyvem címmel vagy #nyaralakonyvem hashtaggel ellátva.

Természetesen azokat sem hagyjuk ki a mókából, akiknek idén nincs lehetőségük elutazni, és a rendelkezésre álló csöpp szabadidőt otthon vagy a nagyinál pihenéssel töltik. Hisz miért lenne kevésbé értékes emlék a kertben a hintaágyon, az erkélyen egy napernyő alatt vagy akár hűs szobában egy babzsákon olvasgatás? 

Az olvasás mindenhol élmény, ezért arra buzdítunk mindenkit, hogy időről időre készítsen fényképet az aktuális olvasmányáról ott, ahol azt épp olvasta. Ha egy könyv vándorolt veletek szobáról szobára, kertről kertre, vonatról buszra, akár montázst is készíthettek róla. Persze ha szeretnétek, ti is rajta lehettek a képeken, az olvasmány meglétén kívül minden más rátok van bízva. Ezeket a fotókat mostantól évszaktól függetlenül bármikor beküldhetitek, legyen a mottónk „Esőben, szélben: könyv!”. 

A képeket szintén a Facebook oldalunkon várjuk megosztva Itt olvasok én címmel vagy #ittolvasok hashtaggel ellátva.

Na de ne feledkezzünk meg a Párbajról sem, hiszen sokaknak – hozzánk hasonlóan – még korántsem teljesített az idei listája. Lassan a véghajrába érkezünk, úgyhogy talán a szabadnapokat érdemes azokra a könyvekre szánni, amiknek az olvasását tavaly ősszel elhatároztuk. Hogy egy kis lökést adjunk nektek, egy játékot szervezünk. A neve Molysprint, és a következő szabályok szerint játsszuk:

1. A körök meghirdetése mindig a Facebook-oldalunkon történik. Ha megjelenik egy poszt, ami úgy kezdődik, hogy SPRINT!, akkor indul a játék.
2. Ezt a minikihívást az nyeri, aki a startpisztoly eldördülése után elsőként tölt fel/küld el emailben Párbaj listás olvasónaplót. Az év végi nyereményosztásnál összesítjük a sprintgyőzteseket, akik kisebb ajándékokra számíthatnak. Az ajándékukat akkor is megkapják, ha végül a Párbajt nem sikerült teljesíteni.
3. Csak akkor nyersz, ha a poszt alatt hozzászólásban jelzed, hogy teljesítettél (nem tudunk mindent bogarászni).
4. Ha az A listáddal már elkészültél, akkor a B listád könyveivel is játszhatsz.
5. Egy kör 24 óráig él. Ha 24 órán belül nem érkezik be olvasónapló, akkor az adott kört nem nyerte meg senki.

Sok sikert mindenkinek a játékhoz!


Élményekben, olvasásban gazdag, csodaszuper nyarat kíván mindenkinek a Könyvmoly Párbaj csapata!

Kerol, Lanatie & WildWorld

2015. március 24., kedd

Az olvasási válságról

Így a Párbaj félidejéhez közeledve, arra gondoltunk, előveszünk egy témát, ami előbb-utóbb elér minden könyvmolyt: az olvasási válságot. Reméljük, ti nem ebben szenvedtek, és pusztán csak azért csörgedeznek mostanában lassabban a naplók, mert annyi jót olvasnátok, hogy nehezen szorítjátok be a párbajos könyveket.

Szóval ezeket a kérdéseket tettük fel magunknak: Nálam mikor alakul ki olvasási válság? Mit teszek ellene?



Lanatie

Hmm… Azt hiszem, főleg három helyzetben.

Első, ha épp befejeztem egy jó könyvet, és annyira a hatása alatt vagyok, hogy egyszerűen képtelen vagyok belekezdeni másba. Ilyenkor rendszerint nem teszek ellene semmit, megvárom, míg szépen elmúlik ez az érzés, valószínűleg nem fog tovább tartani néhány napnál.

Második, amikor sorozatot olvasok, és befejezem az épp aktuálisan utoljára kiadott részt, ami még nem a sorozat vége. Ilyenkor szenvedek egy sort azon, hogy mikor adják ki, kiadják-e egyáltalán, és nem nyugszom, míg erről valamiféle információhoz nem jutok. Ha az információ szerint belátható időn belül kiadják a következő részt, akkor örülök és nekiállok mindenféle fanartokat keresni a sorozatról, amiben kiélhetem a hiányát. Ha jól kikutakodtam magam, megnyugodva tudok másik könyvhöz nyúlni. Ugyanakkor, ha az információ szerint a sorozat maradékát nem tervezik kiadni vagy bizonytalan a kiadása, aktívan szitkozódom, majd mérlegelem az angolul olvasás lehetőségét. Még nem volt rá példa, hogy így folytattam volna sorozatot, de a lehetőségét mindig meghagyom magamnak. Ilyen például a Harcosok Törzse sorozat, aminek három része jelent meg magyarul a hatból, és azóta is készülök, hogy angolul elolvassam a maradékot, de valahogy mindig máshoz nyúlok helyette.

Harmadik eshetőség, amikor az olvasási válságot nem egy könyv váltja ki, hanem a környezetem. Amikor a munkahelyemen vagy a magánéletemben nagyobb stressz ér vagy komolyabb problémákat kell megoldanom, nagyrészt semmi szórakozáshoz nincs kedvem, nem csak az olvasáshoz. Persze ez nem túl jó, hiszen ilyenkor pont a kikapcsolódásra kéne koncentrálni, hogy ne stresszeljem túl magam, mégis ilyenkor nagyon nehéz nem a problémákra koncentrálni. Ebben a verzióban tart a legtovább az olvasási válságom, mert ilyenkor először az „agyatlanabb” szórakozási formákhoz próbálok visszatérni – mint a filmezés vagy számítógépes játékok -, hogy eltereljék a figyelmemet. Olvasás közben sokkal könnyebben elkalandozok, és utálom, amikor egy-egy mondatot többször kell elolvasnom, mert máshol járt az eszem, szóval félreteszem addig, míg úgy nem ítélem, hogy most már félre tudom tenni az egyéb gondjaimat és tudok rá figyelni. Van, hogy ez hónapokig is eltart, de tapasztalatom alapján jobb nem erőltetni.

Kerol

Nálam elég ritkán alakul ki kifejezett olvasási válság, talán két helyzetet tudnék felidézni.
Az egyik, amit én nem is annyira válságnak, inkább „mit olvassak?” szindrómának neveznék, amikor befejeztem egy könyvet, és a polcon ott sorakozik több olyan kötet, amit nagyon szeretnék elolvasni. Ilyenkor nagyon nehéz eldönteni, hogy melyiket is kezdjem el. Általában az előző könyvélmény alapján szoktam választani. Ha például éppen egy fantasy regényt fejeztem be, de annyira nem tetszett, akkor tuti, hogy valami teljesen eltérő műfajt választok következő olvasmánynak. A probléma akkor van, ha nagyon tetszett a könyv, de abban a témában és/vagy műfajban már minden itthon lévőt elolvastam. Olyankor vagy elballagok a könyvtárba és választok valamit, vagy előkapok egy – még el nem olvasott – újságot, és az némileg felülírja az olvasmányélményt.

A másik helyzet, amikor befejeztem egy könyvet, de valamiért (például, mert még nem írtam belőle párbajnaplót) nem szeretnék belefogni semmilyen új vagy nagyobb lélegzetvételű könyvbe. Ilyenkor általában mesekönyveket, szakkönyveket vagy olyan regényeket olvasok, amiket már többször is elolvastam, és nem feltétlenül a sztoriért, hanem a hangulatáért vagy magáért az olvasás élményéért szerettem. Végső esetben ilyenkor is befigyelnek az újságok.

Van még egy harmadik eset is, amikor maga az aktuális olvasmány olyan kínszenvedés, hogy nincs kedvem olvasni. Mivel azonban elkezdett könyvet utálok abbahagyni (bár volt már rá példa), így inkább kínlódok vele hetekig, de befejezem. Ilyenkor – bár nem szeretek párhuzamosan több könyvet olvasni – elő szoktam venni a fent említett mesekönyv/szakkönyv/régen olvasott könyv triót.

WildWorld

Nekem leggyakrabban két okból van olvasói válságom. Az egyik az, hogy ha nagyon összejönnek a dolgok az iskolában és/vagy a magánéletben és ezért nem nagyon jut időm semmire, nem hogy olvasni. Ez a ritkább, általában képes vagyok akkor is olvasni, amikor nagyon nem azt kéne tennem.. A gyakoribb eset az, ha azért van válságom, mert egy könyvbe nagyon beletört a bicskám, esetleg egymás után több rossz vagy középszerű könyvet sikerült kifognom. Ha egy hétnél hosszabb ideig nem sikerül kiolvasnom egy regényt sem, akkor frusztrált leszek, és ez a frusztrációm az idő előrehaladtával egyre jobban fokozódik.


A legtöbb ember, akinek hallottam a véleményét a témáról, azt szokta mondani, hogy ha pillanatnyilag nem élvezed az olvasást, akkor csinálj valami mást, ne erőltesd. Na engem nem ilyen fából faragtak, én minél inkább válságban vagyok, annál jobban erőltetem. Nekem általában segíteni szokott az, hogy ha félreteszem azt a könyvet, ami éppen nem csúszik, helyette pedig valami gyökeresen mást olvasok. Ez általában valami olvasmányos YA szokott lenni, mert azokkal gyorsan lehet végezni, az pedig sikerélményt ad a nehezebb regényekhez. Ha csak kicsit nem tetszik a könyv, akkor az is elég lehet, hogy ha kilátásba helyezem, hogy utána mit fogok olvasni, mintegy motivációnövelésként, hogy miért érdemes igyekeznem a könyv befejezésével. Regényt nem hagyok félbe, de előfordul, hogy több hónapig vagy évig is pihentetem, ha nagyon nem megy, ezután pedig onnan folytatom, ahol abbahagytam. Hosszú távon szeretem váltogatni a műfajokat olvasáskor, így ritkábban kapok csömört valamitől. Gyakran van ilyenkor az is, hogy valami jól bevált szerzőtől választok könyvet, akiben nem szoktam csalódni, az is tud általában annyi lendületet adni, hogy kimásszak a válságból.

Veletek mi a helyzet? Szívesen olvasunk a tapasztalataitokról hozzászólásban vagy a fórumon.

2015. március 5., csütörtök

Marissa Meyer: Cinder - Hamupipőke a kiborgok között (by Szofi17)

A mű címe: Cinder - Hamupipőke a kiborgok között
A mű írója: Marissa Meyer

A vaker elkövetője: Szofi17
A vaker címe: Hamupipő

Az ember azt gondolná a csoda három napig, a Disney-rajongás 4-5 éves korunkig tart. Ez így igaz-egyeseknél. Sokan sose szeretnének kinőni belőle. Ahogy én se...

Hableányok kíméljenek, Csók, pont jókor, Szörnyszívű és a Cinder. Nem tudom, ki ismeri vagy szereti a felsorolt regényeket, de az biztos: egy dolog közös. Mondjam, vagy mutassam? Mutatom:

Szövegközi kép 1

A tipikus Hamupipőke-történet biztos mindenkinek megvan: gonosz mostohanővérek, még gonoszabb mostohaanya, annál is gonoszabb magány. Majd a lényeg: a királyfi!!!

Vitatkozhatnánk, hogy Cindernek jobb-e sorsa. Borsót nem kell válogatnia végülis...
Szerelőként (ami szeret) kell eltartania a családját (akiket annyira nem) Saját háziállat-robotja kiskutyaként követi és 2 ikerhúga közül négynyolcad odáig van érte.

Az igazi baj pedig itt kezdődik.

Mostohahúga,Peony elkapja a pestist, a fertőző halálos kórt. Cinder magát hibáztatja, legszívesebben átvállalná a betegségét. Ekkor csap be az irónia: ő immunis. Hogy miért? Az is kiderül...

A herceg szemszögéből is figyelhetjük az eseményeket. Apja fájdalmas halála után neki kell átvenni a "gyeplőt". Első feladata: kibírni a holdlakókat. Gyorsan rájövünk, mennyire nehéz ez. Hisz a Hold királynője nagyon szép... mondatni varázslatos. És pontosan tudja, mit akar. Előszöris a Föld királynői trónját. Aztán a Földet.

Mégiscsak a legnagyobb különbség Cinder és Hamupikőke között az, hogy nem kell holmi királypasi, hogy segítsen neki. Megmenti ő saját magát!

2015. február 15., vasárnap

Könyves programok

Kedves molyok!

Eheti bejegyzésünkben úgy gondoltuk, hasznos volna, ha egy csokorba gyűjtenénk néhány főbb könyves programot a 2015-ös évre. A lista ugyan még nem túl hosszú, de igyekszünk majd folyamatosan bővíteni, amiben ti is segítségünkre lehettek. Ha tudtok bármilyen könyves vagy olvasós programról - legyen az egy nagyobb szabású fesztivál vagy egy kisebb író-olvasó találkozó -, írjátok meg nekünk kommentben, és máris frissítjük a listánkat, így talán segíthetünk egymásnak egy kicsit feldobni a szabadidőnket. :)


És akkor a programok:
Kis Könyves Éj 
Időpont: 2015. április 24.
Helyszín: Független könyvesboltok - Soprontól Budakesziig, Biatorbágytól Pécsig, Budától Pestig és Pesttől Budáig
A rendezvény facebook oldala: https://www.facebook.com/kiskonyvesej
A rendezvény blogja: http://kiskonyves.blog.hu/ (nem frissítették a tavalyi rendezvény óta, reméljük hamarosan fogják az ideivel)

22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és 15. Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja 
Időpont: 2015. április 23-26. 
Helyszín: Budapest, Millenáris
A rendezvény honlapja: http://www.konyvfesztival.com/

86. Ünnepi Könyvhét és 14. Gyerekkönyvnapok
Időpont: 2015. Június
Helyszín: Országszerte több helyszín
A rendezvény honlapja: http://www.unnepikonyvhet.hu/

11. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál 
Időpont: Július 2-12.
Helyszín: Gyula
A rendezvény honlapja: http://shakespearefesztival.hu/

43. Tokaji Írótábor 
Időpont: Augusztus
Helyszín: Tokaj
A rendezvény honlapja: http://www.tokajiirotabor.hu/

8. Budapest Transzfer – Nemzetközi Irodalmi és Társművészeti Fesztivál 
Időpont: Október
Helyszín: Budapest
A rendezvény honlapja: http://transzferfeszt.blog.hu/

16. Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál
Időpont: November 
Helyszín: Sopron
A rendezvény honlapja: http://www.versfesztival.hu/

Isaac Asimov: Alapítvány (by Xinti)

Elsősorban megemlíteném, hogy ez a 19 részes Alapítvány-Robot-Birodalom univerzum 15. könyve. A történetek valóban összefüggenek, ám külön-külön is megállják helyüket. Én valamilyen oknál fogva ezzel a könyvvel kezdtem, szerencsére ez nem zavar be, bármikor belenyúlhatnék más részébe, hogy a felépített univerzum emberi világának egy-egy stádiumát tanulmányozzam.

Asimov egy kemény, sokat gondolkodós klasszikus sci-fi történetét olvashattam el. Kissé nehezen lendültem bele a történetbe, de egyre gyorsabban pörgött az egész. Az emberiség, aki már meghódította az univerzum ismert területeit, egy hanyatló korszakába érkezik el. A Földről is jól ismert társadalmi, tudományos és vallási problémái adódnak a fejlett társadalomnak. A világ törvényei szerint elérkezik egy primitív korszak, és ezt az új sötét középkort igyekszik tudósok egy csoportja matematikai-logikai úton a történések megjóslásával és egy Galaktikus Enciklopédiát író tudós-társaság létrehozásával lerövidíteni. Nagyon érdekes módon illeszkedik be a statisztikai elemzés ebbe a világba. Rá kellett jönnöm, hogy a mai világunkban is ugyanilyen módon működnek a spekulánsok. Az egészből a lényeg, hogy az univerzum peremére telepített tudósok és mérnökök által betelepített bolygó szervezi és tartja életben a peremen élő primitív népek között az addigi ismeretek morzsáit. Egyszer tudomány-vallássá szervezve terjesztik a tudományt, máskor a gazdasági fejlődés és gazdagság ígéretével tartják sakkban a leépült bolygókat, mindezt úgy, hogy csak a központi bolygó, a Terminus lakói ismerik a valódi okokat és hátteret. Több válság is elérkezik a regényben, körülbelül 50 éves ugrásokat tesz a történet. Minden egyes válság más-más vezetőt és más-más megoldást igényel, és ezek mind briliánsak. Nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt elolvasni.


Csak kemény sci-fi rajongóknak ajánlanám, nem az a tipikus könnyen emészthető tudományos fantasztikum. Én azonban már a többi rész olvasását tervezgetem. 

Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig (by Mayya)

Borító: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem személy szerint dühít, hogy a legtöbb borítónak
semmi, de semmi köze a történethez. A figyelem felkeltés eszközeként használják őket, de sokszor át esetnek a bizonyos paci túloldalára. A könyv és a külseje szerintem pont annyira összetartoznak, mint a dió és a héja. Egyik sincs a másik nélkül, tehát miért kell a kettőt olyan messzire vinni egymástól? Van ebben valami logika? Vagy aki a külsőt tervezi, el sem olvassa a történetet? Azt hiszem, ez a könyvkiadás örök rejtélye marad…

Ez viszont fantasztikus, nem? Egyszerű, letisztult, mégis van benne némi bolondosság, ahogy minden betű más mintát kapott. Nagyon tetszik. Rögtön megfogott magának. Benneteket nem?

Cím: Életem első párbajos olvasónaplóját – Percy Jackson és az olimposziak – is a cím elemzésével kezdtem, engedjétek meg nekem, hogy a Flat-Out Loveval is így indítsak!

A flat egy igen érdekes angol szó. Legalábbis ezzel a könyvvel kapcsolatban nagyon is találó. Hogy miért? Aki némi időt töltött már az angol nyelv tanulmányozásával tudja, hogy egy szónak legalább négy-öt jelentése van ebben az – átkozott, ó bocsánat csodálatos – nyelvben. És ha ez nem lenne elég, a prepozíciókkal és kötőszókkal sokszor meg is változik ez a jelentés. Tiszta idegbaj, én mondom L

Hát, lássuk, miket lehet tudni erről a szóról és a címről:
  1. flat= lakás, flat out – némi képzelőerővel fordíthatjuk így: kilakoltatott, lakástalan… persze ez nem hivatalos, és csak határtalan fantáziám szüleménye, mégis tetszik az ötlet – leginkább, mert az enyémJ – hiszen a történet úgy indul, hogy a főszereplőnk, Julie Seagle Bostonba költözik, vagyis csak költözne, ha a lakás, amiért előrefizetett valóban létezne. Szívás…
  2. flat – melléknévként is megállja a helyét, annyit jelent: lapos, sík. Ami szépen kapcsolódik Julie befogadóihoz – anyukája egy régi barátnője és annak családja, - Watkinséknál állandó családtag Fotó Finn, a legidősebb bátyó lapos formája.
  3. flatten out – az amerikai angol ismeri ezt a kifejezést, igét, annyit tesz: kisimít, elsimít, rendbe hoz. Hát, hogy Julie hoz rendbe valamit, vagy Juliet hozzák rendbe, ezt nem mondom el, ne legyetek lusták magatok is kideríteni! Ha rájöttetek, írjátok meg melyik igaz, szerintetek…

(Most, hogy túljutottunk Maya mániákus címelemző bevezetőjén, ideje a történetre koncentrálni.)

Tehát, Julie Bostonban van, ideiglenesen, vagy mégsem annyira ideiglenesen megszállt a Watkins családnál, és elkezd egyetemre járni. Juhú! Mennyi újdonság, nem igaz? Új haverok, új lehetőségek, új tanárok, és minden új, amit csak el tudtok képzelni.

De ez a könyv nem Julie egyetemista kilengéseiről szól. Bár itt-ott persze előkerülnek a haverok és bulik, kávéházak és randik, mert mégis csak egy fiatal lány áll a középpontban, nem ez a főszál, amit nem is igazán bánunk. A hangsúly teljes mértékben a Watkins családon van, akik mindannyian nagyon összetett egyéniségek.

Itt van példának okáért már az első fejezetben megismert Matt, aki idióta pólókat hord, matek zseni és az önzetlenség szobrát róla lehetne mintázni. Íme, egy fiú, hölgyeim és uraim, aki a lelkét kiteszi a családjáért. Sok dologban megfontolt és határozott, belül azonban bizonytalan és gondoskodásra, szeretetre vágyik. Mattől egy kedvencem:

– Kétszakos vagy? Fizikás és matekos? Jesszusom…
– Tudom. Kockafej. – Matt vállat vont.
–  Nem, ez igazán lenyűgöző. Csak meglep, hogy elfér az agyad a koponyádban.
–  Különleges tömörítőprogrammal láttak el, amely lehetővé teszi, hogy a rengeteg tárolt információ csak akkor kerüljön elő, ha épp szükségem van rá. Egyelőre csupán a bétaverziót futtatom, úgyhogy elnézésedet kérem bármilyen felmerülő problémáért. Igazán nem állhatok jót magamért.

Vagy Celeste, a kishúg, aki akkora átalakuláson megy át, hogy a könyv végére szinte rá sem ismerünk. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül, sok humor forrása a felnőttes gondolkodás módjával. A változás azonban nem egyik pillanatról a másikra történik, szépen lassan csepegteti az író az infókat, ettől olyan realisztikus, megfogható. Egy idézet tőle:

„Jó jelnek tartom, hogy van olvasnivaló. Barátságos atmoszférát érzékelek itt.”

2014-ben megjelent a kötet „folytatása” is. Flat-out-Matt – Titkolni bolondulásig címmel. Igen, jól
látjátok nem csak a borító hasonlít, hanem a cím is. Ebben a kötetben – nem túl nagy meglepetés – Matt szemszögéből láthatunk jeleneteket és kapunk néhány extrát is!

És így végül lássunk egy szerettem/nem szerettem listát a könyvvel kapcsolatban. Előre is elnézést kérek, mert a szerettem részből lesz több. Jóval több. Nem lehet elmenni emellett a könyv mellett úgy, hogy ne avasson az ember kedvencet vele, úgyhogy nézzétek el a részre hajlásomat.


Szerettem
Nem szerettem
ü    a jól kidolgozott karaktereket
K    a csattanót, mert egészen kiszámítható lett a könyv közepére
ü  a szuperül felvázolt helyszíneket
K    Julie bevezetője magáról kissé félrevezető
ü  az átgondolt, izgalmas cselekményt
K    a Watkins szülők és Julie anyjának „alig” szereplését
  ü  azt, hogy az író felismerte az internet/közösségi oldalak fontosságát a mai fiatalok életében és ezt is ábrázolta

ü    a fejezetek elején lévő aranyos „állapot”-okat

ü  a vicces – évődős párbeszédeket





Jane Teller: Semmi (by Szofi17)

A mű írója: Janne Teller
A címe: Semmi

A vaker elkövetője: Szofi17
A vaker címe: A semmi

Ezt a könyvet csak tudományos gyűlésekre vigye magának olvasnivaló céljából, ezzel elkerülendő a cseppet-sem-vicces beszólások terjedését! Köszönjük.

Nincs. Semmi. Se.

Sose féltem könyvektől. Nem féltem ijesztő sztorik olvasása közben. Szellemekről, űrlényekről szóló történeteket bambultam elalvás előtt. És pont egy ilyen (szellem, boszi, ijesztő dolog-mentes) könyv tesz be!

A könyv maga egynapos. Ezalatt azt értem, hogy össz-vissz nincs 200 oldal, szövege pedig meglehetősen könnyű. Feldolgozni viszont kicsit tovább tart.

Mi a semmi? Őszintén bevallva, én ilyeneket szoktam gondolkodni fizikaórán (mer' még a témába is vág!). Csak nálam egyszer kicsöngetnek, a belső vakerom pedig abbahagyja ön-vitáját. Mi van, ha valaki tovább agyal ezen?És ezután már vissza se megy órára...

Ennek hatására egy tucat gyerekben az, ami sokaknak: CSAKAZÉRTIS.

Azt már tudjuk, hogy a gyerekek tudnak kegyetlenül igazak lenni...

Ez a csapat emberke kitalálja: megkeresik azokat, amiknek van értelmük. S mint oly sokan idézték már: ami lényeges, az a szemnek láthatatlan. Vagyis azokat a dolgokat kell az "értelem hegyére", amikhez érzelmeket fűzünk.
Mert ezeknek van értelmük.

Kezdetben a látszólag nem fontos, mégis elengedhetetlen dolgok jönnek:
Egy pár zöld szandál és papagájos fülbevaló.- mint lánynemű (!) nekem már itt szívfacsaró élményem volt.
Egy egész könyvsorozat. -nem kell magyarázkodnom, hogy miért fáj.
És végül... elveszíted önmagad is.

A kérdés adott: Az értelmet keresték. A Fontos Dolgok Halmának így volt értelme?

Ezt már mindenki magában dönti el...