Részlet a fülszövegből:
A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Ki ne kapná fel a fejét egy ilyen mondatra? Ettől a két
rövid, de velős
mondattól ezer és ezer kérdés
merül fel az olvasóban már az első pillanatra. Imádom. Figyelemfelkeltő,
hatásvadász, izgalmas, humoros. Íme egy idézet, alá Percy Jackson, hogy mindezt
alátámasszam:
„Adódott egy kisebb balesetem a
forradalom egyik ágyújával. Nem is az iskolabuszra céloztam, mégis kicsaptak.”
Nézzük hát, mit lehet tudni arról
az emberről, akinek a fejéből Percy és szarkasztikus mondatai kipattantak. (
Igen, akárcsak Zeusz és Athéné esetében. )
Rick Riordan
amerikai regényíró, angol és történelem szakos tanár - innen is hatalmas HAPPY BIRTHDAY! neki, ugyanis idén töltötte be 50. életévét
június 5-én, - aki 2002-ben megkapta a Mestertanár-díjat. Hát, tőle lehet, hogy
én is nagyobb örömmel tanultam volna…
Főleg, ha tanárként is olyan utánozhatatlan humorral dolgozik, mint
íróként.
A könyv címe: A villámtolvaj, bár minket most a sorozat cím
érdekel jobban: Percy Jackson és az
olimposziak.
A Percy Jackson olyan átlagos amerikai/angol név, ami önmagában nem
keltené fel az ember figyelmét, bár találgatásra ad okot. Bennem felmerült,
hogy a Percy a Percival, a Perseus vagy a Pearce, esetleg Pryce becézése-e? Hála az
isteneknek, erre is választ kapunk.
Az
olimposziak szóval kapcsolatban több
mindenre is asszociálhatunk.
1. Először is ott van az Olümposz, ami Görögország
legmagasabb hegysége. A görög mitológia szerint itt, az Olümposz legtetején van
az istenek örök lakhelye.
2. Ott
van még az olimpia, mint a sportversenyek királya, aminek születése szintén a
hegyhez illetve a görögökhöz köthető. Erről már mindenki hallott, aki legalább
5 éves.
3. Személyes kötődésem ehhez a szóhoz pedig az,
hogy az Olympos üdítő italt, ami mellett sokszor elmentek bevásárlás közben az
én kedves – vagy nem is annyira kedves – szülőfalumban gyártják, ez pedig
Nyárlőrinc. Na, ennyit rólam, most vissza a könyvhöz.
Ha még mindig nem jöttetek volna
rá, honnan a francból is ismerős nektek annyira ez az egész – istenek, hegyek,
mitikus lények, mondák és hősök, - elárulom, hogy valahol a 9. osztály elején
bele kellett (volna) botoljatok ti is Homérosz valamelyik fantasztikus művébe:
az Íliászba, vagy az Odüsszeába. Ármányok, intrikák, amiket az író olyan
páratlan stílussal tálal, ami letehetetlenné teszi a könyvet.
Röviden a tartalomról:
Percy Jackson azt hiszi,
megőrült, amikor az algebratanárnője egy kirándulás során valami undorító
szörnnyé változik át és megtámadja őt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy
megöli. Percynek sikerül megmenekülnie, de a kalandok sora csak most kezdődik.
A görög mitológia szereplői, rém
és hős alakjai egyik pillanatról a másikra kezdenek megelevenedni Percy szeme
előtt. Megküzd a Minótaurusszal, a legjobb barátjának patái nőnek, és Mr. D. a
nyári tábor mogorva, szerencsejáték függő igazgatója sem az, aminek látszik. Percynek
hirtelen rá kell ébredni, még ő maga sem az, aminek látszik, ennek
következményeként pedig, olyan küldetést kap, ami semmiképp sem emberi.
Ne rémüljetek meg! Nem kell
előkapni a garázsból az ezer éves, poros tankönyveket, vagy a wikipédián
keresgetni. A történetben Rick Riordan olyan bravúrral keveri a mitológiát és a
hétköznapi valóságot, hogy fel sem tűnik, itt bizony egy történelem lecke
részesei is vagyunk.
Utánozhatatlan párbeszédek, vicces jelenetek,
izgalmas fordulatok – kell-e még valami egy tökéletes kikapcsolódást nyújtó
könyvhöz? A szereplők élethűek, szerethetők, a helyszínek látványosak, az akció
jelenetek alatt tövig rágjátok a körmötöket. Nem kell megijedni, a misztikum itt
nem zavaró plusz, hanem a minden oldalon megjelenő újdonságot biztosító
tényező.
A könyvből 2010-ben bemutatott
fantasy-kalandfilm készült, melynek cím szereplője Logan
Lerman, de olyan jól ismert színészekkel is találkozhatunk, mint Pierce
Brosnan vagy Uma Thurman.
A folytatást 2013-ban mutatták be, a könyvvel azonos,
Szörnyek tengere címmel.
Összességében nálam mindenképp: 5*
Percy újabb mondatával zárnám az olvasónaplómat, mert úgy
gondolom, ez a pár sor tökéletes átadja az egész könyv hangulatát:
„– Zeusz megöl! – tett kedves ígéretet. – Hádész kitépi a lelkedet!
– Mind a kettő vescere
bracis meis! – kiáltottam.
Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat
a fenekemre, arról fogalmam sincs.”