Frédérique Deghelt
- Valaki másnak az élete
Fülszöveg:
1998. május 12. Marie
huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a
jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy
átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo
a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen
emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első
éjszaka óta történt vele. A fejében ő még mindig az a 25 éves, független
gondolkodású lány, aki tegnap tizenkét évvel ezelőtt? volt. Úgy dönt,
amnéziájáról nem árul el semmit a férjének és a környezetének, hanem titokban
nyomozni kezd saját maga és az elveszett idő után. De hogyan rakhatja össze a
kirakós darabkáit úgy, hogy közben senki ne gyanítson semmit, senki ne tartsa
őrültnek? Hogyan álljon helyt a mindennapokban, amikor úgy érzi, valaki másnak
az életét éli? Ahhoz, hogy újra birtokba vegye a múltat és kiderítse az
emlékezetkiesés okát, alaposan meg kell ismernie valakit: önmagát.
Véletlenül akadtam rá erre a könyvre, mint oly sok másikra.
Szimpatikus volt a borító, hát elolvastam a fülszöveget, és rögtön tudtam, hogy
ezt érdemes lesz elolvasni. Aztán arra jutottam, miért is ne kezdeném ezzel a
listát.
Az alapötlet nagyon jó, a történet magával ragadó,
elgondolkodtató. Nem igazán értem, mit keres thriller kategóriában, inkább
nevezném lélektaninak. Talán inkább azoknak ajánlanám, akik párkapcsolatban
élnek, főleg ha hosszabb kapcsolatban, talán ők jobban átérzik a történet
mondanivalóját. Nem éppen tipikus, de ékes példája, hogy mi mindenre vagyunk
képesek szeretetből, szerelemből.
„Felejtés”: „Elveszíteni valakinek, valaminek az emlékét,
elmulasztani valami szokásosat, rendszereset. Az emlékezet kihagyása. Felejteni
azt is jelenti, megbocsátani.”
Elgondolkoztam, vajon én hogy reagálnék hasonló helyzetben.
Mihez kezdenék, ha felébredve arra eszmélnék, hogy kiesett 12 év, viszont van 3
gyermekem? Hogy tudnék megbirkózni a mindennapokkal? Teljesen higgadtan
tudnám-e kezelni a helyzetet, mint Marie, vagy kiborulnék, és rögtön
kitálalnék? Elképesztő a hősnő önuralma, higgadtsága, az a nyugalom, amivel
felfedezi az elfelejtett életét, a gyermekeit, a szerelmét. És mikor felfedezi
- segítséggel ugyan - életének egyes részleteit, és egyre közelebb kerül a megoldáshoz,
felejtésének okához, sőt, mikor végül kiderül, mi volt a sokk, aminek hatására
„törlődött” az élete, még akkor is az járt a fejében, hogy élni tovább a
jelenben, és boldognak lenni a férjével, a családjával. Nem mindenki lenne erre
képes, sőt, kevesen lennének erre képesek.
Azt gondolom, mindenképpen érdemes elolvasni, én legalábbis
nem bántam meg. Rengeteget adott ez a könyv. Ajánlom mindenkinek J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése