C.J. Ellison: Élvezd a vaníliát (by MiraRita)

Fülszöveg:

Fedezd fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…

Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.

Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel…és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

Amint belekezdtem, megörültem, végre egy olyan könyv, ami mindkét fél szemszögét elénk tárja, megismertetve minket mindkét féllel. Szeretem, ha 1. szám 1. személyben mesélik el a történetet, hát még ha nagy ritkán a pasi gondolatait is olvashatom…

A szex jeleneteket részletesen írja le, és főleg Tony szemszögéből olvashatjuk, ami még izgalmasabbá tette számomra. 

Összességében imádtam az egészet, egyetlen problémám a könyvvel, hogy rövidke volt, nyugodtan mesélhetett volna még a párocskáról pár száz oldalon keresztül, boldogan olvastam volna. :)

A másik amit nagyon szerettem, hogy végre nem a pasi a domináns, itt bizony Heather irányít. Igaz, nem az a parancsolgató, domináns fajta, ám mikor úgy dönt, kell neki Tony, képes a sarkára állni, és átvenni az irányítást. Eleinte meglepődik magán, de hamar belerázódik új szerepébe:

"… egy rövid ideig olyan nőnek éreztem magam, aki irányítani tudja a saját szexualitását. És a pokolba is, állatira élveztem."

A másik főszereplő Tony, a sikeres, gazdag üzletember, bár ebben a könyvben kivételesen nem cégtulajdonos, de persze az igazgató tanács tagja. Imádtam, hogy ő végre nem irányításmániás, sőt, jól esik végre kiadnia a kezéből a gyeplőt, és átengedni Heather-nek. Mindaddig bolondítja a pénzével a nőket, míg Heather térdre nem kényszeríti, a szó szoros értelmében is. Főhősnőnk teljesen leveszi a lábáról, és rájön, nem a munka az első:

"A meló… az csak meló. Nem tart melegen éjszaka, nem öregszel meg vele, és az anyagi biztonságon kívül a világon semmit nem tesz érted. Nem lesz tőle gyereked, és nem gondoskodik rólad, ha megbetegszel, nem kap el, ha megbotlasz. És nem állít meg, ha mérgedben egy mozgó kocsi elé akarsz kilépni."

A mellékszereplőkről sem feledkezhetünk meg, nevezetesen Tony barátjáról, és Heather barátnőjéről. Mindkettő irigy, nagyon irigy, legalábbis az elején, aztán mikor rájönnek, hogy ez nem csak egy kis fellángolás, és Heatherék valóban egymásba szerettek, onnantól ténylegesen barátként viselkednek.