2011. március 2., szerda

A végtelen történet?

Sziasztok!

Itt egy újabb téma! Volt-e olyan könyv, aminek nagyon nagyon nehezen értetek a végére, nagyon nem sikerült megszeretnetek?!

Nekem Margóczi Győző Érzések című könyvén például máig nem sikerült végig érnem. A tüskevárat, meg gyerekkoromban rendesen utáltam és anyukám olvasta fel nekem, hogy tudjak belőle dolgozatot írni.

Kíváncsian várom a ti könyveiteket,
Idhren

13 megjegyzés:

  1. Igazából két könyv is volt, mind a kettő Jókaitól. Az egyik A kőszívű ember fiai, a másik meg Az aranyember. Végül egyiket sem sikerült elolvasni, csak azért lett jó a dolgozatom belőlük, mert elég sokáig és elég részletesen vettük őket. Nem tudom, mi volt velük igazából a gond, ezeknél kevésbé cselekménydús könyvek is nagyon tetszenek. De talán majd egyszer ráveszem magam és csak azért is elolvasom őket. =)

    VálaszTörlés
  2. Tanja, nem a hosszú-hosszú, iszonyúan részletező leírások tettek be neked? Általában Jókai stílusában az emberek azt nem szokták szeretni. :D Én speciel bírom az ilyesmit, épp most tervezem, hogy elolvasom valamelyik kevésbé ismert könyvét. Van itthon másfél polcnyi Jókai díszkiadásunk, szóval tudok miből válogatni. :D

    Volt az én életemben is egy-két könyv, amit rettenetesen nehezen viseltem el. Fekete Istvántól speciel én a Tüskevárat szeretem, viszont a folytatása, a Téli berek kifogott rajtam. Ami viszont teljesen betette a kaput, az a Bogáncs volt. Elolvastam, de olyan szörnyen depresszív az egész, hogy azóta sikítva menekülök minden Fekete István-regény közeléből. A Niels Holgersson is borzasztóan nehéz olvasmánynak bizonyult, hiába csináltak belőle gyerekmesét.

    Kötelező olvasmányok közül is volt olyan, ami teljesen kiborított. Vicces módon ezek egy része olyan, amit a többség szeret. Például én mindig is utáltam A Pál utcai fiúkat, nem kevésbé, mint a Légy jó mindhaláligot. Utólag azzal tudom magyarázni a jelenséget, hogy nem bírtam elviselni a főszereplők teszetosza jellemét. XD Egyszerűen képtelen vagyok felfogni az ilyen embereket, akik semmit nem tesznek magukért. Hasonló problémáim voltak (unszimpatikus főszereplő) a legutóbbi kötelezőnkkel, a Bűn és bűnhődéssel... na meg az, hogy idegtépően hosszú volt, és én már nagyon mást olvastam volna. :D

    VálaszTörlés
  3. Nálam az általános iskolai kötelezők egyszerűen nem mentek. Ha jól emlékszem, miattuk megutáltam az olvasást. El kellett telnie több évnek, és könyvtári élménynek, h újra - magamtól - vegyek könyvet a kezembe. Középsuliban nem igazán foglalkoztunk irodalomból a kötelezőkkel (de nagyon mással sem XD), így nem kényszerűségből olvastam el a kijelölt könyvek egy részét. :D De a Sorstalanságról kétszeri nekifutás után se tudok többet, mint a róla szóló érettségi tételből. Bár A katedrálist is elkezdtem már egyszer, és azt hiszem, pont egy izgalmas rész előtt tettem le... Nah, azt hiszem másodszorra már elolvasom, ha törik, ha szakad. XD

    VálaszTörlés
  4. Vasárnap kezdtem bele a második listás könyvembe.
    Lotte Weimarban. A 45. oldal környékén gondoltam először, hogy repül a sarokba. Ez eltartott a 82-ig :D. Most lassan a közepénél tartok. Talán ez is kipipálódik :).
    Ált. sulis Nyilas Misi, gimiben pedig Mario és a varázsló, Candide, avagy az optimizmus és az Odüsszeia nem csúszott...
    Valamelyik listámon szerepel a 22-es csapdája. Most, mivel három a magyar igazság, juszt is elolvasom.

    És(-sel tudom, hogy nem kezdünk mondatot, de néha muszáj:D) tavaly szinte egész évben olvastam Sinclair Lewistől A fő utcá-t. Ha két hónap után nyúltam érte, akkor is rögtön beugrott az első pár mondta után, hol tart a cselekmény, mert annyira nem változott semmi :D

    Tanja: Jókaitól nekem pont az a kettő a kedvencem :D

    VálaszTörlés
  5. Salinger: Zabhegyező
    (J. Moonlight)

    VálaszTörlés
  6. Robin Cook - Műhiba nem tudtam a végére érni valahogy, sőt talán feléig sem, de ami késik nem múlik. Viszont így a Cook-os terület ki is maradt az életemből.:)
    Jah meg az Aranyködben fáznak az istenek, Passuth-tól... ez egy igazi mumus :)

    VálaszTörlés
  7. WildWorld: Nem igazán hiszem, hogy ez lett volna a gond, mert a realista regényeket imádom és azokban bármikor találni kellően hosszú, iszonyúan részletező leírásokat. Mondjuk az igazat megvallva Az aranyembert el sem kezdtem, mert előtte néztük a filmet média órán, és az egyszerűen szörnyű volt (legalábbis szerintem). Lehet, hogy majd megpróbálkozom vele valamikor, hátha ezúttal jobban fog tetszeni. =)

    VálaszTörlés
  8. Ja, a Sorstalanságot én sem bírtam, bár én önszántamból olvastam el. Olyan lehetetlenül távolságtartó és érzéketlen az író stílusa, nem hiszem el, hogy komolyan ilyennek élte meg, hogy ott haltak meg mellette a barátai. Nincs olyan ember a Földön, aki a vele történtektől nem borulna ki, ő mégis úgy ír róla, mintha csak egy sakkmérkőzésről lenne szó. Ráadásul van egy szavajárása, a "természetesen", ami oldalanként átlag ötször ismétlődik... 100 oldal után már ott tartottam, hogy ha még egyszer leírja a t betűs szót, akkor kivágom a könyvet az ablakon. XD Végül mégis elolvastam, és a legkiborítóbb az egészben, hogy az utolsó húsz oldalon az író elkezdett jól írni. Az előző párszáz lapon miért nem tudta ugyanazt tenni? A katedrális viszont nálunk nagy családi kedvenc, és amióta megvettük a folytatását, apa átlag hetente elmondja, hogy nekem A katedrálist EL KELL OLVASNOM. Előbb-utóbb kitagad, ha nem teszem. XD

    A kötelező olvasmányokkal én általában úgy vagyok, hogy közben nagyon szenvedek tőlük, de amint elolvasom az utolsó oldalt, úgy megszeretem, hogy egész életemben szívesen emlékszem vissza rá. :D Így jártam az Odüsszeiával (bár ez nekünk nem is volt kötelező, viszont ez az egyik legszebb antik történet, amit el bírok képzelni), az Isteni színjátékkal (szintén csak ajánlott volt), vagy például Goethe Faustjával. Viszont a Candideot már olvasás közben is szerettem, nekem bejönnek az idétlen, elvont ötletei, meg a filozofálgatás, jókat nevettem rajta. :D

    Tanja: Akkor pedig nem értem, én Jókait ezerszer jobban el tudom viselni, mint a realisták többségét. :D Egyébként a filmfeldolgozást én is láttam, az tényleg elég rosszul sikerült. Viszont a könyvet mindig is szerettem, először tíz évesen olvastam el, mert kedvem volt hozzá, másodszor meg tavaly, amikor kötelező volt.

    VálaszTörlés
  9. Áh, írtam egy tök hosszú kommentet, látszólag el is küldte, aztán meg eltűnt. Na mindegy, majd talán holnap újraalkotom. :)

    VálaszTörlés
  10. Mumuskonyvek:
    Nemeth Laszlo: Emberi szinjatek
    Rettenetesen unalmas, nyomaszto, es semmi ertelme!
    A tobbi konyvet szerettem pedig.

    Vamos Miklos: Utazasok Erotikaban, azaz ki a franc az a Goethe?
    Vamos Miklos a kedvenc irom, de ez a konyve nem, sikerult. Tele van faraszto poenokkal, ismetli onmagat. Talan a konyv maga nem olyan rossz, de a tobbi irasahoz viszonyitva szamomra felert egy orrbavagassal. 

    John Le Carré barmelyik muve (kettovel probalkoztam, de tobbel nem is fogok)
    Erdekel a 20. szazadi tortenelem, de ugy latszik, ezekhez a kemsztorikhoz keves vagyok...

    Flaubert: Erzelmek iskolaja
    Azert olvastam el, mert Zavada Pal: A fenykepesz utokora c. regenye ennek egy atirata. Zavada valtozata jobban tetszett! :)

    Bret Easton Ellis: Amerikai pszicho
    Kivettem a konyvtarbol, beleolvastam, es ugy dontottem, nem akarok pszichiaterhez jarni…
    Olvastam tole masokat, amik tetszettek.

    D. H. Lawrence: Szerelmes asszonyok
    Unalmas, ide-oda csapong, es a szexjeleneteket valami olyan viragnyelven irja le, hogy kb. husz oldal mulva jossz ra, hogy “Je, ezek osszejottek???” A maga idejeben biztos korszakalkoto lehetett… A forditas is rossz volt, de nem azon mult.

    VálaszTörlés
  11. Erdekes ez a kotelezokkel kapcsolatos kerdes is, ami itt felmerult!
    Nekem nem volt bajom egyikkel sem, de az biztos, hogy A Pal utcai fiuk es a Legy jo mindhalalig nem gyerekeknek valo konyvek! A mai gyerekeket meg plane nem jo ezekkel traktalni, mert teljesen mas vilagban elnek, mint ezek a kis szerencsetlenek... Igazan atgondolhatnak mar a listat... :)
    Emlekszem, hogy amikor A koszivu ember fiait kellett olvasnom, korulbelul a feleig nagyon nehez volt szamomra a szoveg! Utana viszont annyira megtetszett, hogy rogton nekiugrottam, es elolvastam meg egyszer, akkor mar ertettem.
    Utana sok Jokai-konyvet elolvastam, szeretem a regenyeit.

    VálaszTörlés
  12. Nemere István - Patkányember, Lőrinc L. László - Az ördög fekete kalapja. Mindkét mű tett róla, hogy ne olvassak mást a szerzőktől. Az iskolai évek alatt semmit sem sikerült elolvasnom a kötelezőkből. Goethetől a Faust kedvenc volt, de biztos nem vettem volna kézbe, ha tudom, hogy pár évvel később kötelező lesz. Láttam valaki írta az Amerikai Psychot. A részletes ruházati leírások miatt, tényleg embert próbáló, de csak eljutottam a végére.

    VálaszTörlés
  13. WildWorldnek egy Jókai ajánlás: Ha esetleg Az új földesúr című regényt nem olvastad, akkor azt nagyon tudom ajánlani, nekem nagyon tetszett :)

    A Bűn és bűnhődés nekem sem tetszett, de végigszenvedtem, ahogy Thomas Mann 3 sztoriját, de azok is borzalmasok voltak...

    Lőrinc L. László - Az ördög fekete kalapja az egyetlen könyv, amit a szerzőtől olvastam, és az nekem tetszett :)

    A kötelezőkkel kapcsolatban egyébként egyetértek Angival, tényleg itt lenne az ideje átgondolni a listát. Mert pl okés, hogy kronológia szempontból kell haladni, de hogy várj el bárki, hogy egy 14-15 éves gyerek megértse az Illiászt vagy az Odüsszeiát?

    Viszont megdöbbentő módon, ami olyan szinten kifogott rajtam, hogy ma se sikerült átverekednem magam rajta, az Vavyen Fabletől a Mesemaraton 2. Én nagyon szeretem az írónőtől a Halkirálynő sorozatot, amit elég gyorsan ledaráltam, meg azon kívül még 1-2 könyvet tőle, de a Mesemaraton egynél jutottam el oda, hogy kezdett unalmas lenni, hogy minden zsarus-kalandos-lövöldözős sztorija ugyanolyan. Így az első rész szenvedés volt, a második meg nem is akar olvasódni...

    VálaszTörlés