Sziasztok molyok!
Nagyon örülünk a válaszaitoknak, és a véleményeiteknek, és hogy őszintén írtok róluk. Végül is csak így van értelme.
A következő kérdés, nem biztos hogy olyan vidám téma, de elkerülni nem lehet. Nos, jöjjön hát amivel szembe kell nézni.
Arra lennénk kíváncsiak, mi volt az a könyv amitől igazán szomorúak lettetek, aminek nem úgy lett vége, ahogy elképzeltétek, nem jött a csoda végén. Szomorúvá tett.
Most nem kifejezetten arra gondolok, amiben csalódtatok, az másik téma lesz :)
Ami még érdekel, hogy miért arra könyvre esett a választás amire, már ha van ilyen természetesen. Mi volt az ami igazán el szomorított, mélyen hatott rátok?
http://www.youtube.com/watch?v=I-XzNcfpWQ0
Remélem a téma ellenére, erre is sok vélemény, és tapasztalat érkezik...
Várjuk a válaszaitokat!
Jó olvasást, és leginkább kellemes hétvégét!
Aoi
Azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert a legtöbb könyv, ha nem is jó a vége, azért felkínál valamiféle "megoldást", amitől az ember elégedetten csukja be, és néz új olvasnivaló után.
VálaszTörlésTermészetesen elszomorít, ha egy könyv halállal végződik: ilyen például Vámos Miklós: Anya csak egy van c. könyve vagy az Appassionata Szilvási Lajostól. Még felkavaróbb, amikor csak a regény végén derül ki, hogy valaki a történet mesélése során végig halott volt, például Szabó Magda: Az őz című regényében.
Az is szomorú, amikor a szimpatikus hős, ha az élete megmarad is, de elveszti a személyiségének a lényegét. Ilyen könyvek például: Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére, Daniel Keyes: Virágot Algernonnak, Nagy Gergely: Angst.
Végül egy filmet szeretnék itt megemlíteni, amit a napokban néztem meg, és annyira megrázott, hogy egy darabig nem szívesen gondoltam arra, hogy embernek születtem... A film címe Nehéz napok, és az 1942-es újvidéki mészárlásról szól. A regényt, amiből készült, Cseres Tibor írta.
Az, hogy egy könyv elolvasása szomorúvá tesz, nem jelenti azt, hogy nem jó a könyv! Ezek közül mindegyiket csak ajánlani tudom.
Igen, nehéz kérdés. De, amit írtál az szerintem nagyon jó. Hasonló esetekre gondoltam Én is. A "rossz" az meg nem a könyvre vonatkozik, dehogy is! :) Az érzésre, ami nem épp a legjobb, ezekben a helyzetekben.
VálaszTörlésNekem is van jópár olyan könyv, amit bár szeretek, mindig szomorú leszek tőle. Ilyen például Fekete István minden könyve, amit el bírtam olvasni (Vuk, Csele, stb.), de a modernebbek közül is akad néhány, például a már említett Virágot Algernonnak, Alice Sebold: Komfortos mennyországa (itt a főszereplő eleve halott, szóval esély sincs túl pozitív megoldást találni), vagy Jay Asher Tizenhárom okom volt című könyve, amit most olvasok. Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című könyvét is nagyon szeretem, de a pozitív vég előtt annyira befordultam tőle, hogy az már ijesztő méreteket öltött. :O Nyilván senki nem lesz vidám tőle, ha valamelyik szimpatikus szereplő meghal a könyvben, vagy éppen egy bizonyos szintél jobban szenved. Én általában ilyenektől szoktam szomorú lenni, de ki nem? Viszont amiket felsoroltam, azoknak a könyveknek sem teljesen negatív a vége, így egy kicsit mindig oldja az író a szomorúságot... vagy nem.
VálaszTörlésbúcsú a fegyverektől, sírtam a végén...
VálaszTörlésKántor
VálaszTörlés- Tibor - kérdezte -, mit csinálsz? Csupati dacosanszembefordult vele:- Azt akarom, hogy a rózsáimmal együtt temessék el.Sátori megrázta a fejét.- Nem lesz temetés.Csupati megdöbbenve meredt barátjára.- Nem kaparjuk a föld alá - folytatta Sátori. - Afõkapitány úgy rendelkezett, hogy Kántor porhüvelyeépségben maradjon. Kitömik a bûnügyi múzeum számára.- Kitömik?- Igen. Ott fog állni a múzeumban, és az emberek majdmeglátogatják. És mindenki tudni fogja, hogy õ voltKántor, Kofa és Kormos fia, Csupati hû társa, minden idõklegkiválóbb szimata.
...
Bocsi. Copyztam az idézetet, és nem ellenőriztem a tördelést... De a lényeg benne van...
VálaszTörlés