Egy kis személyeskedés...

Sziasztok!

Reméljük, mindenki jól halad az olvasmányaival, és talált már magának egy-két jó könyvélményt. Mi ígértünk

egy kis aktívkodást itt az oldalon, és reméljük, ez előbb-utóbb meg is valósul. Első körben arra gondoltunk, hogy mivel a szerkesztői gárda már teljesen lecserélődött az eredetihez képest, így megválaszolunk nektek néhány egyszerű kérdést magunkról. :) Bízunk benne, hogy jól fogtok szórakozni.

1. Mikor és hogyan kezdődött az olvasás iránti szerelmed?

L: Igazából nem tudnék pontos időt meghatározni, mert amióta az eszemet tudom, imádok olvasni. A gyerekkorom évei amúgy is eléggé összemosódnak, de biztos, hogy már elég kicsi koromban elkezdtem rejtvényt fejteni, és nem csak az iskolai kötelezőket olvastam, hanem nagyjából mindent, ami a kezembe került.

K: Gyerekkoromban rengeteg mesét, verset, mondókát hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől. Tulajdonképpen körülöttem mindenki olvasott. Már nagycsoportosként azzal zaklattam a családot, hogy én olvasni szeretnék. Aztán az évek során a lefekvés előtti olvasás "szent" lett, nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy elalvás előtt legalább egy oldalt ne olvasnék el akár könyvről, akár újságról legyen szó.

W: Nagyjából öt éves koromban, még az első osztály előtt tanultam meg olvasni, teljesen saját indíttatásból. Akkoriban sokat autóztunk, és a helységneveket leíró közlekedési táblákon látható betűkről kérdezgettem folyton a szüleimet, így ismertem meg őket. Azonban igazán csak néhány évvel később szerettem meg az olvasást, amikor kilenc évesen másfél hónap alatt kivégeztem a Harry Potter-sorozat akkor magyarul elérhető első négy kötetét, ez volt az első olyan élményem, hogy egy könyv igazán beszippantott. Ebből lett némi konfliktusom a szüleimmel, mert annyira nem bírtam koncentrálni a regény miatt, hogy a szorzótábla megtanulása kisebb gondokat okozott, de végül szépen elsimult minden. :D

2. Vannak olyan műfajok, témák, amik különösen közel állnak a szívedhez?

L: A fantasy, az ifjúsági regény és a manga. De bármit is választok, egyértelműen „happy end-párti” vagyok, a szomorú vagy függővégeket nem igazán kedvelem – utóbbi természetesen sorozatok esetén megbocsájtható.

K: Konkrét műfajt nem nagyon tudnék mondani, mindenevő vagyok. Szeretem azokat a könyveket, ahol gondolkodni kell, meg azok, ahol nem lövik le előre a poént, és tényleg az utolsó oldalakon derül ki a megoldás. Ja, meg a naplóregények, azokat nagyon megszerettem az utóbbi években.

W: Műfaj tekintetében nemigen vagyok válogatós, könnyebb felsorolni, milyen műfajokat kerülök inkább el, mint azokat, amiket szívesen olvasok. A témánál nagyjából ugyanez a helyzet, de itt azért megfigyeltem néhány különös kedvencet, például nagyon szeretem a pszichiátriai problémákkal is foglalkozó műveket, vagy azokat, amikben különös jelentősége van a testvérek közötti köteléknek.

3. Hogyan szakítasz időt az olvasásra? Milyen helyzetekben ragadsz könyvet?

L: Olyan nincs, hogy nekem ne legyen időm olvasni. Azon az elven vagyok, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Amíg mások leülnek a TV elé esti kikapcsolódásként vagy cikkeket olvasgatnak a neten, addig én olvasok. Sokszor az óvodában altatási idő alatt veszem elő az aktuális olvasmányom, amikor a gyerekek már nagyjából elaludtak, én pedig kész vagyok a papírmunkával. Nagy ritkán előfordulnak olyan kisebb periódusok, amikor egyszerűen nincs kedvem könyvet olvasni, de rendszerint akkor is legalább napi egy-két cikk becsúszik.

K: Ismétlem önmagam, de nálam az esti olvasás a kedvenc. Bekuckózok a paplan alá, viszek egy kis csokit és olvasok. De gyakorlatilag mindig van nálam valami olvasnivaló, hivatali várakozáshoz, vagy ha késik a busz. A másik ilyen a reklám. Ha leülök megnézni egy filmet, akkor az összes reklámot (ami ugye nem kevés) végigolvasom. Nálam is előfordul, hogy nincs kedvem könyvhöz, vagy valamiért nem kezdek bele (például ha már csak pár nap van a Párbajig, és nem tudnám befejezni), olyankor általában Nők Lapját, Geo-t vagy HVG Pszichológiát lapozgatok.

W: Minden körülmények között, hajnalok hajnalán is olvasok lefekvés előtt, legalább néhány oldalt. Több időm van még a könyvekre utazás közben, buszon zötykölődve, de az utóbbi időben mindig magamnál hordok egy könyvet, hátha akad valami üresjárat a napomban, amit ki tudok tölteni egy kis olvasással.

4. Mi alapján szoktad kiszemelni magadnak az olvasnivalóidat?

L: Baráti ajánlások, párbajnaplók, molyos értékelések. Néhanapján szembejön velem akár a molyon, akár a kiadó facebookján egy-egy szimpatikusabb borító, akkor utánanézek a sztorinak is, és ha tetszik, várólistára teszem. De a legtöbb olvasmányom olyan, amit már előttem legalább egy ismerősöm olvasott, és ajánl.

K: Hála a Párbajnak egy ideje nem kell gondolkodnom, hogy mit is olvassak. :) Nagyon sok jó könyvet olvastam el az olvasónaplók alapján, sőt Lanatie ajánlóinak hála, már a fantasy-vel is barátkozom. De szoktam könyveket válogatni a könyvtár "Népszerű könyvek" polcáról is, vagy a kiadók ajánlásai alapján. Ami nagyon ritka, hogy teljesen ismeretlen könyvet rántok le a polcról, de így is akadtam már izgalmas olvasmányra.

W: Van néhány könyves blogger, akiknek adok a véleményére, mert kitapasztaltam, hogy ami nekik tetszik, az általában nekem is. Szüleim, barátaim ajánlására is választok könyveket, az ízlésük ismeretében megfelelő kritikával kezelve, amit mondanak. Néha el szoktam csábulni csak úgy egy könyvre a boltban, vagy a könyvtárban direkt bolyongok a polcok között, olyan regényt keresve, ami érdekes, de eddig nem gondoltam, hogy el akarom olvasni, ezek az esetek azonban jóval ritkábbak.

5. Mikor kezdtél el blogot vezetni?

L: Na, most a kérdés kedvéért visszakerestem: 2009. január 20-án. Akkoriban gyakran olvastam egy-két általános témájú, de rendkívül elgondolkodtató blogot, és mivel nekem is megtetszett az ötlet, hogy kulturáltan megoszthassam a véleményem különböző társadalmi témákban, rászántam magam a blogindításra. A blogom: http://ovoneni.blogspot.hu/

K: A blogomat az első Párbajra hoztam létre, azaz 2011-ben. Előtte is vezettem egy másik blogot, az nem könyvekről szólt, hanem mindenféle élményről, a világról alkotott véleményemről stb. Akkor még elég nagyszabású terveim voltak a blogolással, de végül szegényem mostohagyermek lett. A blogom: http://afonyatea.blogspot.hu/

W: 2011-ben neveztem az első Könyvmoly Párbajra, és még a kezdés előtt néhány héttel is úgy gondoltam, hogy majd e-mailben fogom beküldeni az olvasónaplóimat. Aztán a március 15-ei hosszú hétvégén elmentünk síelni, és a kocsiban sok időm volt arról ábrándozni, milyen is lenne egy saját blog... végül elcsábultam. :) A blogom: http://kulturkukac.blogspot.hu/

6. Mi motivál a blogírásban?

L: Ahogy fentebb írtam, kezdetben a véleményem megosztása, és az, hogy talán így majd találok embereket, akikkel elbeszélgethetek ezekről a dolgokról, és még meg is szeretnek, meg nagyon okosnak gondolnak értük. Aztán 1-2 bejegyzés után rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én asztalom. Akkor megpróbálkoztam élménybeszámolókkal és általánosan informatív bejegyzésekkel, de ez se jött be igazán. Aztán 2011-ben jött az első Könyvmoly Párbaj, ami tulajdonképpen megmentette a blogomat, mert ráébresztett, hogy imádok ajánlókat írni, és még jól is megy. Így végül megtaláltam az irányvonalamat a könyv-, manga- és animeajánlókban.

K: Először az motivált, hogy szeretek írni (is). Újságírást tanultam a főiskolán, és az órák meg az egyetemista lét során rengeteg olyan téma felmerült, amiről határozott véleményem volt és szerettem ezt megosztani a blogomon. Aztán ahogy lediplomáztam, egyre kevesebb időm maradt foglalkozni az írással. A könyves blog meg... ott is az volt a terv, hogy majd írok én mindenféléről nem csak a könyvekről, de valahogy időhiány meg a lustaság miatt is nagyon elhanyagoltam. Így nincs is más, mint azok az ajánlók, amiket a Párbajok során feltettem.

W: Leginkább az önkifejezési vágy, nem nagyon tud megállítani az sem, ha hónapokig nincs semmilyen visszajelzés, szóval nem igazán az olvasók szeretete motivál. :) Ettől függetlenül azért szeretnék persze olyan blogot, ami másoknak is elnyeri a tetszését.

7. Írsz mást is a blogon kívül?

L: Régebben írtam egy-két fanfictiont és talán két novellának csúfolt szösszenetet, de alapvetően inkább gyerekverseket írok, azt sem rendszeresen. Amikor elkap valaminek a hangulata, akkor függetlenül attól, hol vagyok, és mit csinálok, megírok egyet. Időnként kérésre is írok, de ez nagyon ritka.

K: Verseket írtam, most ezek is háttérbe szorultak, illetve ha valami vagy valaki nagyon megragad a gondolataimban, akkor hosszabb-rövidebb tárcákat szoktam írogatni az íróasztalfióknak.

W: Igen, jelenleg két regényen dolgozom (egy háborús fantasy, egy lélektani), és időnként produkálok novellákat is.

8. A hétköznapokban mivel foglalkozol? Szívesen választanál valami olyan munkakört, aminek (több) köze van a könyvekhez?

L: Óvónő vagyok. Szeretem a munkámat, de nem okozna gondot, ha mást kéne csinálnom. Mindig igyekszem a legtöbbet kihozni abból, amim van. A könyvekkel kapcsolatos munkák közül elég sok mindent csinálnék szívesen, de talán az élen a fordító, a lektor és a kiadói munkatárs állnak. Utóbbi alatt értek gyakorlatilag bármit, ami a kiadók tevékenységével kapcsolatos, legyen az adminisztráció vagy marketing, bármelyiket szívesen csinálnám.

K: Ahogy írtam, újságírást tanultam a főiskolán, ebben egyelőre még nem sikerült elhelyezkedni, de még csak a közelében sem. Sok mindent csináltam már, most egyelőre nem dolgozom, néha kicsit úgy érzem, hogy még én magam sem tudom igazán, hogy mi lenne az, ami igazán lekötne. Az utóbbi időben gondolkodtam rajta, hogy szívesen dolgoznék könyvek között, de ott is igazából a fordító vagy a lektor állna hozzám közelebb. Nagyon zavar, ha egy könyv tele van elütésekkel vagy nyelvtani hibákkal.

W: Egyetemi hallgató vagyok, biológusnak készülök. Bár nem módosítanék pályát, de azért néha álmodozom valami jó kis könyves munkáról, például könyvkritikus, könyveboltos, könyvtáros... A legjobban a fordítás vonz, mivel abban az írói vénámat és a nyelvtudásomat is kéne használnom.

9. Mi a te könyvmoly párbajos történeted? (Hogy akadtál rá, teljesítetted-e, stb.)

L: A legelső párbaj idején még Brigi mutatta ezt a lehetőséget. Bár arra már nem emlékszem, ő hol futott bele, mindenesetre nagyon lelkes volt, amitől én is nagyon lelkes lettem, és amúgy is úgy gondoltam, ideje visszatérnem az aktív olvasók táborába. Az egyetemi évek alatt ugyanis igen elhanyagoltam az olvasást, és hiányzott, de mivel hozzászoktam, hogy nem foglalkozom vele, nehéz volt visszaállni. Plusz akkor még moly-tag se voltam, így a választás is nehezebb volt a könyvek közül. Szóval a párbaj remek löketet adott az újrakezdéshez, ennek ellenére irtózatosan elbuktam. A 7 könyvből összesen kettőt sikerült elolvasnom, és elképesztően szégyelltem magam miatta, annak ellenére, hogy simán ráfoghattam volna az államvizsgámra meg a szakdolgozatomra. De tudtam, hogy nem ezért nem sikerült. A második párbaj végére sikerült visszatalálnom a régi, könyvmoly önmagamhoz, így a második és harmadik párbajt sikeresen teljesítettem.

K: Az első Párbajt egy főiskolás ismerősöm, stanley mutatta, abban még ő is részt vett. Már nem is emlékszem, hogy hány könyvet sikerült elolvasnom, de azt tudom, hogy nem értem a végére. Aztán a következő Párbajon sem sikerült mindent végigolvasni, legtöbbször azért, mert minden mást olvastam, csak a Párbajos könyveket nem. A harmadik Párbajban mindent elolvastam, ott az olvasónaplókat lustálkodtam el. :)

W: Az első párbajt találtam meg, már nem is igazán emlékszem, hogyan, mindenesetre jelentkeztem és elkezdtem a lelkes könyvesblogger-létet. Eddig mindhárom párbajt sikerült teljesítenem, a legnagyobb hajrája a másodiknak volt, amikor egy héttel a párbaj lezárása előtt még körülbelül nyolcszáz olvasatlan oldal és két blogbejegyzés állt előttem, szóval a végén már minden szabad percemben olvastam vagy blogoltam.  Arra is büszke vagyok, hogy kétszer is nyertem díjat, de egyszer sem sorsolással. :)

10. Hogyan kerültél a szerkesztői csapatba?

Ha már a macskák javítják a látogatottságot...

L: A második párbaj végén zsűri díjat nyertem, ezzel együtt pedig kaptam egy meghívást a csapatba Brigitől és Idhrentől. Brigit már régebb óta ismertem, dolgoztunk is együtt hobbiszinten, szóval neki nem voltam újdonság, Idhrennek pedig tetszettek a naplóim, és úgy döntött, szívesen próbálná ki a közös munkát. Aztán sajnos más elfoglaltságai akadtak, így nem sokáig tudtunk együtt ténykedni, a harmadik párbaj lezárását követően pedig Brigi is elbúcsúzott a csapattól.

K: A harmadik Párbaj után Lanatie keresett meg, hogy lenne-e kedvem besegíteni a szervezésbe. Mi már az elejétől fogva véleményeztük egymás naplóit, én nagyon szeretem azt a stílust, ahogy kedvet csinál egy könyvhöz. Igent mondtam a felkérésre, mert egyrészt szeretek részt venni mindenféle szervező tevékenységben, másrészt meg izgalmas belesni egy olyan esemény kulisszatitkaiba, ahol azelőtt résztvevő voltál.

W: Lanatie kért fel az előző párbaj vége után nem sokkal, azért, hogy ne legyünk párosan. :D De viccen kívül: éreztem már, hogy ideje szintet lépnem ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban, így örülök, hogy jött a felkérés, és ezentúl segíthetek is a szervezésben.

Nos, még a végén, ha nagyon elvetemültek (és gazdagok) leszünk, alapíthatunk egy könyvkiadót. Ki szállna még be?

Egyébként szívesen várjuk kommentben a további kérdéseiteket!

Lanatie &Kerol & WildWorld